rubicon

Illyés Gyula hármas tükörben

17 perc olvasás

Illyés Gyula közéleti magatartásának megítélése ma is vita tárgya. Vannak, akik elmarasztalják alkalmazkodása miatt, mások viszont a hatalommal szembeszegülő nemzeti költőt látják benne. Illyés az 1960-as években is az maradt, aki volt. Elveit soha nem adta fel, csak nem hangoztatta olyanok előtt, akik megtorolhatták őszinteségét. Elfogadta – élvezte-rühellte – a „prófétaságot”, ami a hatalom partnerévé – olykor támogatójává, olykor ellenfelévé – tette. Úgy viselkedett, mint egy egyszemélyes parlament, amely a tényleges hatalommal ellentétben a nép valódi érdekeit képviseli. Ez az írás hármas tükör: az első kettő azt láttatja, hogyan vélekedtek az íróról a pártközpontban és a belügyben a hatvanas években. A „harmadik tükör”: Illyés korabeli önképe értékelői keretben.

I. Az MSZMP Illyés Gyuláról

Az MSZMP központjában Illyés Gyulának megkülönböztetett figyelem jutott. Az 1960-as évek első felében még azok voltak többségben, akik mindenekelőtt a nacionalista ellenséget látták benne. Bizalmatlanságukat, fenntartásaikat jelzi, hogy az MSZMP Titkársága 1962 októberében határozatot hozott, hogy a költő hatvanadik születésnapja alkalmából nem kap kormánykitüntetést, csupán a művelődésügyi miniszter köszönti levélben, de erről a sajtó nem tudósít. Versei, egyes prózai művei megjelenhettek, de új drámáit nem engedték színre vinni. Az agitációs és propagandabizottság számára készült előterjesztés szerint az író „a tömeg és az egyén szerepét idealista nézőpontból ábrázolja”, színművei úgy szólnak a közösség küzdelmeiről, hogy maga a közösség hiányzik belőlük. A Kegyenc, a Különc, A malom a Séden című Illyés-művek „azt bizonyítják, hogy írójuk túllépett a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.