II. József a színpadon

II. József hívei elsősorban azok közül kerültek ki, akik a nyugati felvilágosodás eszméit ismerték és magukévá tették: protestáns honoráciorok és lelkészek, magas műveltségű nemesek. Ellenségeit, ellenzőit elsősorban a katolikus egyház tagjai között kivált a kevéssé iskolázott papok és szerzetesek és nem utolsósorban az alacsony műveltségű, elszegényedett kisnemesség körében találjuk. Híveinek számát magyar körökben hírhedtté vált nyelvrendelete alaposan megapasztotta s őket is társadalmi, közigazgatási, s művelődési reformjai ellen hangolta.

Azt a kettősséget, amely II. József alakját körülvette, jól példázza, hogy az egyik legszebb apoteózist a halála után Péczely József protestáns lelkipásztor írta róla, aki sokat fordított magyarra az angol és francia felvilágosodás terméséből, s a magyar nyelv korszerűsítésének egyik buzgó munkása volt. Arany János pedig, akit a „magyar jellem” egyik legjobb ábrázolójának, s a magyar nyelv egyik legnagyobb művészének tekintünk, egyik korai cikkében – amelyet még falusi nótáriusként írt – Józsefet, akit a nacionális közhangulat jegyében gúnyosan csak kalapos királyként emlegettek, a legnagyobb magyar uralkodók közé sorolta, Hunyadi Mátyás közelébe.

Szomory Dezső II. József című drámáját 1918-ban adta közre. Németh László az övét, ugyanezzel a címmel, 1954-ben. Az összevetés azt mutatja, hogy Németh jól ismerte Szomory munkáját, s valószínűleg Fejtő Ferenc 1953-ban Párizsban megjelent II. József életrajzát is. A források