II. Basileios

A ti­ze­dik szá­za­di bi­zán­ci re­con­qu­i­stát II. Ba­si­lei­os, a Ma­ke­dón-­ház leg­na­gyobb csá­szá­ra fe­jez­te be. Ba­si­lei­os az élet­vi­dám II. Ró­ma­nos (959–963) és The­o­pha­nó el­ső­szü­lött fia volt, a tu­dós haj­la­mú Bí­bor­ban­szü­le­tett Kons­tan­tin uno­ká­ja. Már gyer­mek­ko­rá­ban meg­ko­ro­náz­ták ugyan, de ural­ma va­ló­já­ban csak Ió­an­nés Tzi­mis­kés vá­rat­lan ha­lá­lá­val (976) kez­dő­dött. Majd’ fél­száz évig ural­ko­dott, s ami­kor 1025. de­cem­ber 15-én meg­halt, Bi­zánc­hoz tar­to­zott a Bal­kán, Kis-Á­zsia, Transz­kau­ká­zia, Fel­ső-Me­zo­po­tá­mia és Észak-­Szí­ria, az Ad­ria és Dél-Itá­lia vi­dé­ke. Ba­si­lei­os min­de­nekelőtt harc­edzett ka­to­na és had­ve­zér volt, aki job­ban sze­ret­te a tá­bo­ri éle­tet az ud­va­ri­nál; de nem­csak had­ve­zér­nek volt ki­vá­ló, ha­nem bi­ro­da­lom­szer­ve­ző­nek is.

Ami­kor Tzi­mis­kés meg­halt, a ti­zen­nyolc éves Ba­si­lei­os és öccse, Kons­tan­tin volt a bi­ro­da­lom meg­ko­ro­ná­zott csá­szá­ra. Az ud­vart tá­vo­li ro­ko­nuk és gyám­juk, Ba­si­lei­os Le­ka­pé­nos, a min­den­ha­tó eu­nuch irá­nyí­tot­ta; a ka­to­na­ság élén Bar­das Sklé­ros, a ke­le­ti had­erő fő­pa­rancs­no­ka állt. Az ara­bok­tól ko­ráb­ban vissza­hó­dí­tott föl­dek a ka­to­nai arisz­tok­rá­cia bir­to­ká­ba ju­tot­tak.