II. András kiadja az Aranybullát Fehérváron

Az arany függőpecséttel ellátott királyi oklevél a magyar történelem és jogtörténet egyik fontos állomása volt, hatása az 1222-es kiadását követően évszázadokon át, máig meghatározó. Ezért is látható Jantyik Mátyás „Az Aranybulla kihirdetése” című festménye az Országház főrendiházi üléstermében, vagy viselik nyakukban napjainkban az Alkotmánybíróság tagjai nyilvános üléseken az Aranybulla pecsétjének másolatát.

Az Aranybulla kibocsátása II. András Árpád-házi uralkodó (1205–1235) nevéhez kötődik. Ahhoz a királyhoz, aki atyjának, III. Bélának (1172–1196) tett fogadalma és anyai öröksége miatt is ötezer fős magyar lovagi sereg élén vett részt 1217 és 1218 között a Szentföld felszabadításáért indított ötödik keresztes hadjáratban. Szentföldi hadakozásai során kivívta mind a keresztény szövetségesek, mind a muszlim ellenfelek megbecsülését. Anyai nagyanyja, Konstancia antiochiai fejedelemnő révén a Jeruzsálemi Királyság egyik oldalági örököse is volt, ezért is vette fel később titulusai közé a jeruzsálemi királyi címet. Ő volt az egyetlen a keresztet felvett királyok közül, aki hatalmas logisztikai és diplomáciai teljesítménnyel a Szentföldről szárazföldön, Kis-Ázsián és a Balkánon keresztül hozta haza keresztes seregét.

A hagyomány szerint a magyar történelem egyik legismertebb – és nyugodtan mondhatjuk, hogy európai jelentőségű – dokumentuma az Aranybulla. A rendi jogok alapjaként később gyakran hivatkozott szabadságlevél a királyi hatalom korlátozásának és a nemesi jogok, kiváltságok garantálásának egyik fontos állomása volt a magyar jogtörténetben, hatása az 1222-es kiadását követően évszázadokon át, máig meghatározó. A későbbi korok belőle táplálkozó törvényei idővel az egész magyar társadalomra kiterjedtek. 

A legújabb kutatások cáfolják azt a történészek által korábban leírt tézist, hogy valamiféle palotaforradalom vagy engedetlenség miatt „kényszerült” volna II. András 1222. április 24-én Fehérváron kiadni az Aranybullát. Ma már úgy látjuk, hogy az uralkodónak eltökélt szándéka lehetett egy olyan új berendezkedés megteremtése, amelynek a központjában a király szemszögéből mind kétesebb hatékonyságú hatalmi támasznak tetsző hagyományos ispánságok jogainak csökkentése és a kormányzata számára megbízható személyek kulcspozícióba helyezése, vagyis a központi királyi hatalom megerősítése állt. Az Aranybulla kiadásának a mozgatórugója eszerint nem a lázongók követeléseinek a teljesítése, hanem a király saját érdekeinek megvalósítása volt, ami egybeesett bizonyos jogok rögzítésével. Ezt támasztja alá az is, hogy az oklevél szinte minden cikkelye az uralkodó javát szolgálta. Ezért valószínűsíthető, hogy az oklevelet II. András önszántából és nem politikai kényszer hatására adta ki.

Elsősorban az uradalmakat és a magántulajdont védve az Aranybulla részben megtiltotta a birtokok eladományozását, illetve a becsületes szolgálattal megszerzett földek elkobzását. Megszüntette a külföldi előkelők számára a birtokok és a tisztségek adományozását, valamint a közjogi álláshalmozást vagy azok örökletessé válását. Védte a hazai érdeket az idegennel szemben. Az Aranybulla tizenegy cikkelye a szerviensekkel, vagyis a királynak katonai szolgálattal tartozókkal foglalkozott. Ebből öt tartalmazott olyan kitételt, amely a későbbiekben a nemesi előjogok alapjául szolgált. Olyan elveket fogalmaztak meg, amelyek alapot adtak a nemesi adómentesség biztosításához, szabályozták a katonakiállítási kötelezettséget, de biztosították azt is, hogy szabad embert csak törvényes bírói ítélettel lehessen elfogni és javait elkobozni. A bulla egyik legjelentősebb szakasza a 31. cikkelye, az ún. ellenállási záradék, amely megadja a politikailag jogosított körnek azt a lehetőséget, hogy akár fegyverrel is ellenállhasson az uralkodónak, ha az megszegné a bullában foglaltakat.

Ezzel a ponttal az Aranybulla fontos és előremutató kezdeményét jeleníti meg az Árpád-kori jogrendszer megindult korszerűsödésének, mivel a kötelezettségek és kiváltságok szabályozása révén megteremtette a rendi társadalom jogi alapjait. Kimondhatjuk, hogy ezzel a korabeli magyar közjogi-politikai gondolkodás európai léptékkel mérve is korszerű elvet mutatott a közhatalom megosztását illetően. Beiktatta továbbá a sérelmek előadására alkalmas törvénylátó napok augusztus 20-hoz kötődő évenkénti megrendezését, amit az országgyűlésekhez vezető út egyik első lépéseként tartunk számon. A bírói jogkör tekintetében jelentős újítása volt, hogy a mindenkori nádornak országos bíráskodási jogkört adott, s egyben rendelkezett az alsóbb ítélkezési formákról is. Ezek alapján rögzíthetjük, hogy az 1222-es Aranybulla a korát meghaladó módon a hatalommegosztás, az elszámoltathatóság és egyszersmind a jogállamiság elveit, csíráját is magában hordozta.

Az Aranybulla 1222. évi formája ugyanakkor korántsem tekinthető véglegesnek, már II. András is megújította az oklevelet 1231-ben az egyházat felemelve, majd IV. Béla 1267-ben, I. (Nagy) Lajos 1351-ben, aki az ősiség törvényének beiktatásával egészítette ki, aztán Hunyadi Mátyás 1464-ben, de koronázási esküjében valamennyi magyar király fogadalmat tett az oklevél jogi rendelkezéseinek megtartására. Némi változást csak az 1687-es soproni országgyűlés hozott, amelyen I. Lipót kérésére a rendek Buda visszafoglalása után lemondtak az ellenállási záradékról.

Rendre összevetik kortársával, az angol Magna C(h)arta Libertatummal. A „szabadságlevelet” az angol történetírás szerint az egyháziak és az előkelők jelentős csoportjának nyomására I. Földnélküli János (1199–1216), Anglia királya 1215. június 15-én a Windsor melletti Runnymede mezején írta alá, tartalmát és hatását tekintve pedig a feudális-hűbéri viszonyokat konzerválta Angliában. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy a magyar Aranybulla rendelkezéseivel éppen a nyugat-európai típusú feudalizmus kialakulását gátolta, akadályozta meg Magyarországon. A két bulla esetleges kapcsolatát vizsgálva joggal feltételezhetjük, hogy II. András szentföldi hadjárata során jó eséllyel találkozott a szabadságlevéllel mint jogintézménnyel. További közös pont lehet még az is, hogy a megfogalmazásukban közreműködő klerikusok itáliai egyetemeken szerzett kánonjogi tudása mindkét bullában tetten érhető.

De mi az igazság az Aranybulla eredetével kapcsolatban, 800 év távlatából? Milyen társadalmi változások rázták meg Magyarországot II. András korában? És hogyan jött létre az évszázadokon át megkerülhetetlen magyar nemesség?

Fedezze fel a válaszokat a Rubicon 2022/6. számában, amelynek témája az Aranybulla!