Ifj. Horthy Miklós

Az Oszt­rák–Ma­gyar Mo­nar­chia ten­ge­rész­tiszt­je, Hor­thy Mik­lós – a ké­sőb­bi kor­mány­zó – az 1900-as évek ele­jén szol­gá­la­ti ál­lo­más­he­lyén, az Iszt­riai-fél­szi­ge­ten, Pó­lá­ban (ma: Pu­la, Hor­vátor­szág) élt csa­lád­já­val. 

Itt szü­let­tek gyer­me­kei: Mag­da (1902–1918), Pau­let­te (1903–1940), Ist­ván (1904–1942), majd  1907. feb­ruár 14-én a leg­fia­ta­labb, Mik­lós, aki a csa­lád­ban és a nyil­vá­nos­ság szá­má­ra – bár éle­té­nek jó­né­hány epi­zód­ja is­mert  – ap­ja és báty­ja ár­nyé­ká­ban in­kább hát­tér­ben ma­radt. Ahogy 1942-ben Kál­lay Mik­lós meg­fo­gal­maz­ta: „so­ha közéle­ti sze­rep­lés­re ked­vet nem mu­ta­tott”.

A négy Hor­thy gyer­mek kö­zül mind­vé­gig, még ha­lá­la után is Ist­ván, az idő­sebb fiú állt az ér­dek­lő­dés és a csa­lád­ról szó­ló hí­rek kö­zép­pont­já­ban. Mik­lós csak rit­káb­ban és több­nyi­re sze­ren­csét­len sze­rep­ben tűnt fel. A hoz­zá kap­cso­ló­dó legis­mer­tebb tény, hogy ő volt az, akit 1944 őszén a né­me­tek el­ra­bol­tak, hogy ap­ját meg­zsa­rol­ják.