Identitás, kultusz, történelem

Nap­jaink köz­be­szé­dé­nek egyik leg­di­va­to­sabb ki­fe­je­zé­se az iden­ti­tás, amely az „iden­ti­tás­ke­re­sés”, „iden­ti­tás­vál­ság”, „iden­ti­tás­po­li­ti­ka” szó­össze­té­te­lek­ben for­dul elő leg­gyak­rab­ban. Nem ki­vé­tel a tu­do­má­nyos fo­ga­lom­al­ko­tás sem, ahol mind sű­rűb­ben hív­ják se­gít­sé­gül az iden­ti­tás fo­gal­mát múlt­be­li je­len­sé­gek ma­gya­rá­za­tá­hoz is. Kez­det­ben több­nyi­re a nem­ze­ti iden­ti­tás fo­gal­ma volt csu­pán hasz­ná­lat­ban, mellyel a na­cio­na­liz­mus tár­sa­da­lom-lé­lek­ta­ni moz­ga­tó­ru­gó­ját ra­gad­ták meg. Mos­ta­ná­ban a tár­sa­da­lom­tör­té­net is előny­ben ré­sze­sí­ti tár­sa­dal­mi cso­por­tok azo­no­sí­tá­sa és jel­lem­zé­se so­rán az iden­ti­tás ka­te­gó­riá­ját. A kul­túr­tör­té­net mű­ve­lői pe­dig jó ide­je hi­vat­koz­nak az „iden­ti­tás­vál­ság” fo­gal­má­ra, ami­kor egy új szel­le­mi és mű­vé­szi tö­rek­vés megér­té­sén fá­ra­doz­nak.