Hruscsov

Hruscsov mindig büszke volt arra, hogy sikeres embernek bizonyult. Mégis, emlékiratainak lejegyzése során nem kis problémát okozott neki, hogy mivel mentegesse töretlenül felfelé ívelő politikusi pályáját egy olyan korban, amikor az életben maradás is magyarázatra szorult. Végül Sztálin feleségéhez fűződő barátságával indokolta, hogy nem került a törvénysértések áldozatainak sorába. Nagyezsda Allilujevával 1929–1931 között tanult együtt az Ipari Akadémián. Ő hívta meg családi vacsorákra, s Hruscsov így köthetett személyes ismeretséget Sztálinnal, akit addig fiatal pártfunkcionáriusként csak távolról csodált. Ám a diktátor felesége 1932-ben meghalt, így ez a rövid ismeretség önmagában nem lett volna elegendő a későbbi szédületes karrierhez. Az igazi okot, alkalmazkodó egyéniségét, Sztálin iránti rajongását csak szégyenlősen vallotta be, s teljesen eljelentéktelenítette azt a tényt, hogy évtizedeken át az önkényuralom korszakának egyik legsötétebb figurája, Lazar Mojszejevics Kaganovics emelte őt – amolyan politikai daruként – mind magasabbra.

Nyikita Szergejevics Hruscsov egy nagyon szegény parasztcsalád fiaként felismerte, hogy alacsony származása a szovjet rendszerben nem hátrányt, hanem inkább előnyt jelent, feltéve ha a