Hozzászól az olvasó

Tisztelt Szerkesztőség!

Mint a Rubicon előfizetője és olvasója fordulok Önökhöz, bár nem történelemmel kapcsolatos észrevételem, mégis úgy érzem, érdemes lenne –az abszolút pontosság kedvéért – törődni vele.

A 92/7. számban Az utazó Róma című anyagot olvasva lettem figyelmes a 29. oldalon található fényképre, melynek képaláírásából kiderült, „egy könnyű, négykerekű szekeret ábrázol. A szamár vontatta kordén egy római paraszt szállította áruit.”

Nos, mivel falun nevelkedtem, s úgy emlékszem, a kordé az mindig is kétkerekű volt – „kétkerekű kordé, benne ül a borbé” – föllapoztam az Új Magyar Lexikont, melyben a következő meghatározást találtam a kordé címszó alatt: „Kordé, kordély, taliga: kétkerekű, állati vagy kézi erővel vontatott, egyszerű szállító jármű. stb.”

A Magyar Néprajzi Lexikont is fölütöttem, abban ez áll: „kordé, kolesz: a talyiga egyik, leginkább földmunkára, kubikolásra használt változata. Kordészekrénye ládaszerűen formált; a tengelyen billenőleg áll, és a hátulsó oldala suberral zárul, a terhet egyszerűen csak kibillentették belőle... – ...Két rúdja közé lovat fognak. stb.”

Ennyit az elméletről, és most nézzük meg alaposabban a képet! Ha a szemünknek akarunk hinni, akkor valóban úgy tűnhet, egy négykerekű könnyű szekérről van szó, mert hiszen a felőlünk látható két kerék erre utal, s tegyük föl, hogy a túloldalon „található” két kerék – képileg láthatatlan, a mozaikon tehát nincs is. De kérdezem én: miért ne hihetnénk azt, hogy az alkotó így akarta ábrázolni a kordé összesen meglévő két kerekét?

De csak vizsgálgassuk tovább! A könnyű kis szekér hátrafelé lejt, mondjuk ki billen, ami egyértelműsítheti már önmagában is, hogy az egyetlen tengelyén nem is állhat viszonylagos vízszintben, vagy előre, vagy hátra kell billennie, hiszen a kordé nagyjából úgy „működik”, mint egy piaci mérleg, csak egy idő után áll be a pontos középállásba.

És itt következik a kétkerekűség teljes bizonyossága. Ugyanis a kordé menet közben is billeghet, attól még föl nem billen, ugyanis a kordét vontató ló vagy szamár kordéhoz való lószerszámot kap, nevezetesen egy olyan bőrrögzítést, mely a teljes mellkasát körülöleli, mint egy derékszíj. A két rúd ehhez van rögzítve, s ahhoz, hogy a kordé felbillenjen, az egész lovat meg kellene emelnie, ami viszont nemcsak a derékhoz rögzítés következtében lehetetlen, hanem amiatt is, hogy a kordé ülőkéje elől van, s a hajtó a saját súlyával mintegy a lóhoz nyomja a saját terhét, azzal együtt pedig oda helyezi a kordé súlyának egyik részét is. Annyira pedig nem tudja túlterhelni a kordé platóját, hogy a lónak kényelmetlen legyen a