Horthy Miklós, a vadász

Hor­thy Mik­lós 1889 no­vem­be­ré­ben a Tau­rus ál­lo­más­ha­jó­ra ke­rült, amely Kons­tan­ti­ná­poly­ban hor­gony­zott. „Itt az éle­tet igen kel­le­mes­nek és vál­to­za­tos­nak ta­lál­tam. So­kat spor­tol­tunk. Fal­káz­tunk is egy an­gol at­ta­sé mas­ter­sá­ga alatt” – ír­ta visszaem­lé­ke­zé­sei­ben. Kons­tan­ti­ná­po­lyi tar­tóz­ko­dá­sa ide­jén a Bosz­po­rusz part­ján, Je­ni­kó­ban la­kott, bé­relt vil­lá­ban. Vi­tor­lá­sá­val egy­más után nyer­te a dí­ja­kat; sőt, a dön­tő küz­de­lem­ben az el­ső he­lyet ér­te el. He­ten­ként két­szer pó­lóz­tak. Gyors arabs mén­jé­vel a lo­vas­pó­ló­ban is győ­zött, majd a 12-es me­zőny­ben meg­nyer­te a Grand Prix du Bos­phor fu­ta­mát. Gya­kor­lá­sá­ban Ist­ván nagy­báty­ja írá­sos ta­ná­csai se­gí­tet­ték, aki ott­hon a lo­va­sok cham­pi­on­ja volt. Te­nisz­ben az Ar­my and Na­vy Ten­nis Cham­pi­on­ja lett az el­ső, de Hor­thy, Ár­vay sor­ha­jó­had­nagy part­ne­re­ként, meg­nyer­te a fér­fi pá­rost az an­gol team el­len…

1892-ben a Sa­i­da ne­vű ha­jó­ra ve­zé­nyel­ték, amellyel két­éves vi­lág kö­rü­li út­ra in­dul­tak. E ha­jó­út so­rán is­mer­ke­dett meg a va­dá­szat­tal.

In­diá­ban, Poo­na kö­ze­lé­ben, ma­ga­san fek­vő er­dő­ben lak­va meg­tud­ta, hogy ar­ra­fe­lé sok a pár­duc. „Két­na­pos sza­bad­sá­got kér­tem, hogy egy shi­ka­ri­val, benn­szü­lött va­dásszal sze­ren­csét pró­bál­jak. Ő az­tán egy ma­gas les­ál­lás­hoz ve­ze­tett, ahol kb. 200 mé­ter­re az utol­só bun­ga­ló­tól egy bá­rányt kö­tött ki csa­lét­kül a tisztá­son. Las­san­ként be­sö­té­te­dett. A világos hold­fény jó cél­zá­si le­he­tő­sé­get nyúj­tott, ám­de pár­duc nem mu­tat­ko­zott. Csak hold­száll­ta után hall­hat­tuk a tra­gé­diát, amely a bá­rány­ká­val köz­vet­len kö­ze­lünk­ben le­ját­szó­dott. Több kí­sér­let­re már nem fu­tot­ta időm­ből. […] Nagy saj­ná­la­tom­ra, Cey­lon­ban sem ke­rült sor ar­ra, hogy ele­fán­tok­ra és vad­bi­va­lyok­ra va­dász­has­sak.”

Egy má­sik al­ka­lom­mal a Gan­gesz del­tá­já­ban, a So­gor szi­get­tel szem­ben ve­tet­tek hor­gonyt, amely la­kat­lan