Horea és Cloșca kivégzése

A jobbágysorban élő, vallási téren is megkülönböztetett román parasztok a zalatnai kincstári uradalomból már 1780-ban küldöttséget indítottak útnak Bécsbe, ahol az udvarnál előadták sérelmeiket. Kérelmeiket visszaküldték az erdélyi kormányszékhez, de ott senki sem foglalkozott panaszaikkal.

1784-ben a román parasztok körében elterjedt, hogy határőrként megszabadulhatnak terheiktől. Vasile Ursu Nicola Horea és Ion Oargă Cloșca, akik jártak Bécsben, azt terjesztették, hogy ezt a tervet II. József császár is támogatja. Egyre több román falu kérelmezte Gyulafehérváron a hadbiztostól, hogy nyilvánítsák lakóit határőrnek. Akik pedig feliratkoztak, úgy értelmezték a történteket, hogy minden jobbágyi teher alól fel vannak mentve. Halmágyi István kormánybiztos viszont Gyulafehérváron közölte az összegyűlt több száz kérelmezővel, hogy az összeírás semmit sem változtat a helyzetükön. 

A nyugtalanság tovább nőtt, a parasztság követelte az összeírás folytatását, a hatóságok pedig ellenmondásos gesztusokat tettek, s olyan üzeneteket küldtek Bécsbe, mintha már lecsendesítették volna a parasztokat.

1784. október 31-én a Zaránd vármegyei Mesztákonban (Nyírfalván) gyűltek össze a román jobbágyok. Innen Gheorghe Crișan vezetésével Gyulafehérvár felé vonultak, hogy a császár szolgálatába álljanak. Káposztafalván Gál Mihály és Naláczy Farkas nevű, zarándi szolgabírák a hajdúkkal elfogatták Crișant, de követői november 1-én kiszabadították, s a szolgabírókat a hajdúkkal együtt agyonverték. Crișan másnap a nemesek elleni támadásra szólította fel követőit, akik kegyetlen öldökölésbe kezdtek. A kormányzó és a katonai parancsnok késlekedése következtében sikerült fellázítaniuk Erdély délnyugati sarkának, Fehér, Hunyad és Szeben megyének román lakosságát. November 7-én kifosztották Abrudbányát és Verespatakot. November 8-án egy csapat Magyarországra is áttört, de Arad megyéből a katonaság elkergette őket. Hunyad megye nemesei Déva város lakóival azonban vereséget mértek a városukat ostromló románokra.

A 25–30 000 főre felduzzadt felkelő csapatok a nemesi hatalom felszámolását, a nemesi földek elosztását és adóügyi egyenlőséget követeltek. Többségük csak bottal és vasvillával volt felszerelve, lőfegyverrel csak kevesen rendelkeztek. A mozgalom határozottan magyarellenes volt, Horea azt hirdette, hogy a császár helyesli a magyarok kiirtását, s ezt egy papi kereszt mutogatásával igazolta, amelyről azt állította, hogy a császártól kapta. A magyarokon kívül nagy számban öldököltek szászokat, katolikus és protestáns papokat is. Az elfogott férfiakat megölték, a nők közül többet görögkeleti szertartás szerint megkereszteltek, s románokkal házasították össze őket. A felkelőket, akiket a román értelmiség és főpapság sem támogatott, az év végére az erdélyi császári-királyi katonaság két 750–800 fős hadoszlopa szétszórta. December 7-én Blezsénynél Crișan felkelőit, 31-én Topánfalvánál Horea és Cloșca követőit verték szét. E két utóbbi vezetőt román követőik fogták el havasi rejtekhelyükön, s adták át a hadseregnek.

Horváth Mihály és Marczali Henrik a lemészárolt áldozatok számát négyezerre, a felégetett falvakét százharmincháromra, a felkelők veszteségeit másfélezerre becsülte. Crișan a börtönben öngyilkos lett, Horeát és Cloșcát 1785. február 28-án kerékbe törték. A három vezér felnégyelt testének részeit négy város kapujára szegezték ki, a harminchét más vádlottra kiszabott halálos ítéletet azonban II. József börtönre enyhítette. A parasztfelkelés új reformokra ösztökélte II. Józsefet, aki 1785 augusztusában kiadta magyarországi jobbágyrendeletét. 

Szekfű Gyula megemlíti Magyar Történetében, hogy Jacques Pierre Brissot, a francia forradalom Gironde nevű pártjának újságírója George Washingtonhoz hasonlította, vagyis sikertelen szabadsághősnek nyilvánította Horeát. Catherine Durandin francia történész könyvéből pedig megtudhatjuk, hogy a felkelés évfordulójának 1984-es megünneplése a tények új, nacionalista és forradalmi olvasatára teremtett alkalmat, a Hadtörténeti Központ és a Román Kommunista Párt égisze alatt. Az amerikai Katherine Verdery, a nacionalista Ceauşescu-féle ideológia kialakulási folyamatának elemzője aprólékos gonddal vizsgálta a manipulációt; bemutatja azokat a személyeket, akik a parasztfelkelésnek mint a francia forradalmat megelőző, erdélyi román forradalomnak e színjátékát megrendezték, és nyomon követi a szóban forgó rekonstrukciót kísérő ünnepségek menetét. A Ştefan Pascu történész vezényelte ideológiai ugrás lényege, hogy a felkelést a romániai forradalmi folyamat előhírnökeként ábrázolják. Lehetséges, hogy „Pascu munkájának költségeit megrendelőként a párt és a Hadtörténeti Központ fedezte.”