A ló, a lovaglás, a lovas életmód elválaszthatatlan a közép-ázsiai nomádoktól. „…ők maguk viszont mintha oda volnának nőve edzett, de csúf lovaikhoz, amelyeken néha nők módjára ülnek, ha szokásos teendőiket végzik. Ennél a népnél mindenki éjjel-nappal lóháton ülve vásárol és elad, eszik és iszik, s a ló keskeny nyakára hajolva mély álomba merül, még álmodik is mindenféléről” – írja Ammianus Marcellinus a hunokról. E sorokat a magyarokról is írhatták volna. Az alábbiakban dióhéjban azt foglaljuk össze, amit a honfoglalók lovairól, lófelszereléséről tudni lehet.
A ló kiemelt fontosságát a honfoglaló magyarok életében mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a túlvilági életet sem tudták elképzelni nélküle, ezért a temetkezések egy részében az elhunyttal együtt annak lovát is eltemették. Persze nem csak fegyveres férfiak mellé helyeztek lovat a sírba, hanem sokszor nők és gyerekek túlvilágra vezető útjához is gondoskodtak róla. Sőt a legdíszesebb lószerszámokat éppen előkelő nők sírjaiban találták. De nem csupán a gazdag melléklettel ellátott, hanem a szegényesebb sírokból is előkerülnek eltemetett lovak maradványai. Összességében a 10. századi magyar sírok mintegy tizede lovas sír.
Lovak és lovasokA lovas sírokban azonban csak a ló koponyáját és lábszárcsontjait találjuk, mivel a honfoglaló magyarok csupán a ló bőrét és a nyúzáskor benne hagyott fejet és lábszárakat tették a sírba. A ló húsát minden bizonnyal a halotti toron fogyaszthatták
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
