rubicon

Homályba vesző részletek

A Szovjetunió és a magyar béke
11 perc olvasás

„A Szovjetunió nem érdekelt erős Magyarország létrehozásában. Ezenkívül Magyarországnak, úgy mint Olasz­országnak is, értésére kell adni, hogy a szövetségesek nem felejtették el a jelenlegi háborúban elfoglalt pozícióját. Ezért a Szovjetunió politikájának Magyarországgal kapcsolatban arra kell korlátozódnia, hogy megőrizze a magyar államot, de lehetőség szerint szűkítse területét, a néprajzi elvet szigorúan követve. Azokban az esetekben, ha az adott elv alkalmazásában valamilyen kétség merül fel, a kérdést Magyarország rovására kell megoldani. Az Erdéllyel kapcsolatos háromhatalmi döntést felül kell vizsgálni a nemzetiségi elvnek megfelelően, de bizonyos előnnyel Románia javára, amelynek […] a háború után kölcsönös segítségnyújtási egyezményt kell kötnie a Szovjetunióval, és amely ily módon délkeleten védelmünk fontos tényezőjévé válik. Magyarországot, legalábbis a háborút követő első években, nemzetközi elszigeteltségben kell tartani. Magyarországra ugyancsak jóvátételt kell kiróni.”

Ivan Majszkij, 1944. január 11.

A háború utáni berendezkedéssel foglalkozó tervezőbizottságok munkájának részeként, a jaltai konferenciát megelőzően készült el Ivan Majszkij terjedelmes memoranduma, az egyetlen ismert koherens, részletes dokumentum a háború utáni rendezés szovjet részről kívánatosnak tartott alapelveiről. A népbiztoshelyettes 1944. január 11-én küldte el memorandumát V. M. Molotovnak, aki azt továbbította Sztálinnak, Vorosilovnak, Mikojannak, Berijának és Dekanozovnak. Ez a feljegyzés azért különösen érdekes számunkra, mert a szovjet külpolitikai érdekek kendőzetlenül, teljes nyíltsággal kerültek benne megfogalmazásra. A fő célkitűzés Majszkij szerint a

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.