Hogyan lettek a magyarországi reformátusok kálvinisták?

Kál­vin ne­vé­vel Melius Ju­hász Pé­ter (1532–1572) adott ki Ma­gyaror­szá­gon elő­ször te­o­­ló­giai ta­ní­tá­so­kat. A ta­no­kat tar­tal­ma­zó szép kis könyv 1562-ben je­lent meg: Ca­te­kismvs. Az egesz ke­resz­tie­ni tvdo­man­nac fon­da­men­to­ma es som­ma­ia a szent iras­bol ezue sze­det­te­tet es meg emen­dal­ta­tott volt a cí­me, és a cím­lap kö­ze­pén, a szer­ző meg­ne­ve­zé­sé­nek he­lyén ez áll: Ca­lu­i­nus Ia­nus iras­sa sze­rint az So­mo­gi Melius Pe­ter­tol. A ká­té­ba fog­lalt ta­nok ere­de­te eb­ből nyil­ván­va­ló: Kál­vin­tól szár­maz­nak. So­mo­gyi Melius Pe­ter, Melius Ju­hász Pé­ter, aho­gyan ma ne­vez­zük, in­kább egy­sze­rű for­dí­tó­nak, mint társ­szer­ző­nek lát­szik. A lát­szat azon­ban csal. 

Igen nagy tu­dá­sú teo­ló­gu­sok és egy­ház­tör­té­né­szek ál­la­pí­tot­ták meg azt, hogy Me­li­us­nak eb­ben a ká­té­já­ban nincs sem­mi Kál­vin sa­já­tos, őt más pro­tes­táns teo­ló­gu­sok­tól meg­kü­lön­böz­te­tő ta­nai­ból. Az­tán – Melius Ju­hász má­sik Kál­vin­ra hi­vat­ko­zó kiad­vá­nyá­nak, a Gen­fi ká­té­nak a va­ló­di­sá­gát nem vi­tat­va – az egész ma­gyar teo­ló­giai iro­da­lom át­te­kin­té­se ered­mé­nye­ként ar­ra a vé­le­mény­re ju­tot­tak, hogy a Kál­vin­tól szár­ma­zó ha­tás csak egy volt a sok kö­zül a ké­sőbb re­for­má­tus­nak ne­ve­zett fe­le­ke­zet vagy egy­ház lét­re­jöt­té­ben. Dön­tő elem­nek a ki­fe­je­zet­ten Kál­vin Já­nos ha­tó­kö­rén kí­vül lét­re­ho­zott II. hel­vét hit­val­lás 1567-es ma­gyaror­szá­gi el­fo­ga­dá­sát le­het te­kin­te­ni. 

Ez a hit­val­lás, majd a ve­le nagy­já­ból egyide­jű­leg ke­let­ke­zett Hei­del­ber­gi ká­té fog­lal­ta össze a re­for­má­tus egy­há­zak alap­ve­tő ta­nait Eu­ró­pa-szer­te. Ré­vész Im­re (1889–1967), aki tu­laj­don­kép­pen az egész vizs­gá­ló­dást el­kezd­te, vé­gül jó­sze­ri­vel meg­til­tot­ta a kál­vi­nis­ta meg­ha­tá­ro­zás hasz­ná­la­tát a ma­gyaror­szá­gi re­for­má­tus egy­ház­ra. Ő nem­csak egy­ház­tör­té­nész, ha­nem re­for­má­tus püs­pök is volt, úgy­hogy jól megala­po­zott az ál­lí­tá­sa. 

A kál­vi­nis­ta mint meg­ha­tá­ro­zás azon­ban nem utó­la­gos konst­ruk­ció; úgy is le­het­ne fo­gal­maz­ni, hogy tu­do­má­nyos