„Ha szavaim ékesszólóak voltak, úgy az nem az én érdemem: maguk a tények beszélnek ékesszólóan.”
Apponyi a békeküldöttség élén január 7-én érkezett Párizsba. A delegáció egyik főmegbízottjaként ő volt a testület elnöke, s az ő hatáskörébe tartoztak a Nemzetek Szövetségével, a népszavazásokkal, a kisebbségi jogokkal, a nemzetközi jogsérelmekkel, valamint a béketervezet politikai rendelkezéseivel kapcsolatos kérdések. Január 15-én ő vette át hivatalosan a békefeltételeket, másnap pedig hosszú beszédben fejtette ki a magyar delegáció álláspontját. Január 18-án a küldöttek többségével hazautazott, majd február 11-én visszatért Párizsba – új instrukciókkal és új beadványokkal –, s március végéig Neuillyben tartózkodott a delegációval. Apponyi elnökként inkább szimbolikus, integráló szerepet játszott, a politikai munkát átengedte Bethlennek és Telekinek, a fontos döntések meghozatalában azonban nem lehetett megkerülni őt. Március 30-án visszatért Budapestre, s a végleges békefeltételek megismerését követően, május 16-án bejelentette a békedelegáció lemondását.
Egy évtizeddel később Apponyi felkérést kapott a kormánytól visszaemlékezéseinek megírására. Az 1933-ban posztumusz megjelent könyv egyik fejezete a béke-előkészítés munkáját tekintette át az előkészületektől a francia–magyar titkos tárgyalásokig – meglehetős pontossággal és sok személyes élmény felelevelenítésével. Az alábbiakban ebből adunk válogatást.
[…]
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta