Amikor az NSDAP 1932-ben a legerősebb parlamenti párttá vált, Hitler kancellárrá történő kinevezése a német alkotmány értelmében lehetséges volt, de mivel többséget mégsem szerzett, ez nem számított kötelezőnek. A kérdésről tehát dönteni kellett, méghozzá nem parlamentáris, hanem informális úton. A kérdés így merült fel: kinevezze-e a köztársaság elnöke a legnagyobb parlamenti párt vezetőjét, Hitler Adolfot egy koalíciós kormány fejévé? Hindenburg elnök a kérdést egyedül is eldönthette volna, ő azonban többé-kevésbé támaszkodott a legerősebb hatalmi csoportok véleményére, és döntését ezen az alapon hozta meg.
A hatalom pilléreiFigyelmen kívül hagyva azt a kérdést, hogy vajon Hindenburg tényleg e hatalmi csoportok reprezentatív képviselőit hallgatta-e meg (véleményem szerint nem), tény, hogy Hitler kinevezését megelőzően a tábornok-elnök birtokában volt a gazdasági elit, a katonai vezetés és az állami felső adminisztráció kisebb vagy nagyobb része véleményének. Ezen az
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
