A második világháború után a német társadalom az ellenállók társadalmává vált. A népesség jelentős része gondolta úgy, hogy személy szerint nem felelős a megelőző 12 évért, hiszen ha ellenállást nem is tanúsított, de legalább fenntartásokkal, illetve egyet nem értéssel viszonyult a nemzetiszocialista rendszerhez. Ez a fajta elhatárolódás a szovjet megszállási övezetben és később a Német Demokratikus Köztársaságban az állami doktrína részévé vált, hiszen az NDK a „haladó” német történelem folytatójának tekintette magát. Az ellenállás ügye óhatatlanul összefonódott azzal a kérdéssel, hogy miként volt egyáltalán képes a nemzetiszocializmus – az előzetes várakozásokkal ellentétben – 12 éven át hatalmon maradni. A rendszerhez való viszony rendkívül bonyolult, nem lehet egyszerűen elintézni olyan válaszokkal, miszerint a németek valóban nagyhatalmiságra vágytak, s végletesen tekintélytisztelők voltak, illetve azzal, hogy mit tehettek volna egy ilyen jól szervezett rezsimmel szemben. Hans Mommsen szerint a németek hajlandóak voltak megelőlegezni a bizalmat a rendszernek, ami aztán végzetessé vált, a rendszer megreformálhatóságába vetett hit pedig még a rezsim ellenzőinél is túl sokáig kitartott, de a döntő ok mégiscsak a németek hiányos ellenállóerejében rejlett.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.