Hitler egy napja

Hitler ekkortájt már meglehetősen későn kelő ember volt, mivel a napot nehezen fejezte be. Ébredését követően – még házikabátban és papucsban – átfutotta az aznapi postát. Ezután nagyon alaposan tisztálkodott és felöltözött. Ha napközben megizzadt, e szertartást elölről kezdte. Öltözéke az idők során többször átalakult. Gyerekkorában Hitlert az anyja úgy öltöztette, ahogyan minden más gyereket a szülei, de amikor Bécsben már mintegy a maga ura lett, divatos utcai ruhában, glaszékesztyűvel és drága sétabottal felszerelve vonult ki a korzóra. E fénykorszakot elszegényedése idején a rongyok követték. Hitler annyira kifogyott a ruhaneműből (a jobb darabokat bizonyára kénytelen volt eladni), hogy egy télikabátot az általa nagyra becsült Neumann nevű zsidó kereskedő ajándékozott neki a Mannerheim lakójaként. Ezt követően valamelyest ismét felöltözködött, hála a festésből eredő bevételeinek, hogy azután négy évre magára húzza a Reichswehr egyenruháját. A mozgalmi korszakot változatos gúnyák kísérték. Láthatjuk őt bajor népviseletben (amely eléggé hasonlított a tirolihoz), majd hosszú esőkabátban, korbáccsal a kezében, hogy azután az SA barna ingében tűnjön fel. A kancellári kinevezést átlagos városi öltöny, sőt adott alkalommal zsakett vagy frakk kísérte. Végül azonban Hitler az egyenruhánál kötött ki. Ezzel azután divatot is teremtett: hamarosan Mussolini is csak katonai öltözékben jelent meg, és kisvártatva ugyanezt tette Sztálin is. Tegyük hozzá: magasabb katonai képzésben egyikük sem, Sztálin pedig