Híres beszédek, amelyek megváltoztatták a történelmet

Démoszthenész (i. e. 384–332): Filippikák (i. e. 351–41 között)

Démoszthenész görög szónok és államférfi három beszédből álló sorozatban lépett fel az Athént fenyegető II. Fülöp makedón király, Nagy Sándor apja ellen. A gúnyos beszédekben azt állította Fülöpről, nemhogy nem volt görög, de nem is állt rokonságban a görögökkel, sőt még csak nem is olyan barbár ország uralko­dója, amely legalább elismert lett volna. Beszédei, a filippikák, ahogy az utókor nevezte őket, állandó megfelelőjévé váltak a gyilkos hangvételű, politikai indíttatású támadóbeszédeknek.

Cicero: Catilina elleni szónoklatok (i. e. 63)

A római jogtudós, szónok, államférfi Cicero (i. e. 106–43) politikai riválisa volt Catilina (i. e. 108–62). Amikor Catilina második vereségét szenved­te el a konzulválasztásokon, össze­esküvést szervezett az állam ellen, és kísérletet tett Cicero megölésére is. Válaszul Cicero, akinek egyszerre volt kötelessége, és jelentett számára kéjes örömöt a leszámolás Catiliná­val, árulással vádolta meg őt. Szám­űzte az elbukott összeesküvőt, és a római polgárokat fegyverbe hívta a köztársaság védelme ürügyén. Első beszéde az ismert fohásszal kezdő­dik: „Az égiek nevére, Catilina, med­dig élsz még vissza türelmünkkel?" I. e. 44–43-ban Cicero több beszéd­ben foglalt állást Marcus Antonius ellen. Ezek a beszédek a filippikák érvelési technikáján alapultak, és végső soron elvezettek Cicero erőszakos halálához.

I. Erzsébet: Tilburyi