rubicon

Hídszerep helyett csapdahelyzet

Csehszlovákia és a magyar békeszerződés
15 perc olvasás

Edvard Beneš – 1935-ben hét évre megválasztott, 1938 októberében a müncheni szerződés nyomán lemondott és emigrációba vonult köztársasági elnökként – 1940 júliusában Londonban létrehozta az emigráns csehszlovák kormányt. Brit, amerikai és szovjet támogatással 1943-tól sikerült garanciákat szereznie a München előtti csehszlovák határok helyreállí­tásához, a szudétanémet kisebbség háború utáni kitelepítéséhez, fel­számolásához. Az 1943 decemberében általa aláírt moszkvai kétoldalú szerződés azonban nem a csehszlovák hídszerepet erősítette, hanem a szovjet befolyást és a nyugati szövetségesek Benešsel szembeni fenntartásait. A sztálini csapda és a háború végi erőviszonyok nyomán a harmadik Csehszlovák Köztársaság menthetetlenül a vasfüggöny keleti oldalára került. Ennek a folyamatnak a logikája érvényesült a párizsi békekonferencián, egyebek mellett éppen a magyar békeszerződéssel kapcsolatos egyoldalú csehszlovák transzferjavaslat amerikai és brit elutasításában.

A londoni évek alatt Jan Šrámek katolikus néppárti miniszterelnök vezetésével folyamatosan ülésező emigráns csehszlovák kormány és államtanács 1940 júniusában elfogadta Benešnek az ideiglenes államberendezkedésről szóló elnöki dekrétumát. Ez – Csehország német megszállása és a Hitler által kikényszerített szlovák bábállam létezése ellenére – a köztársaság folytonosságát volt hivatott demonstrálni és biztosítani. Ekkortól fokozatosan körvonalazódott Beneš háború utáni rendezésre vonatkozó stratégiai elképzelése. Ennek alapját a Kelet és Nyugat közötti híd- és közvetítő szerep jelentette.

Beneš és a csehszlovák hídszerep

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.