Hídfőcsaták a Donnál

„Híd­fő­ket az át­já­rók biz­to­sí­tá­sá­ra, az el­len­ség meg­té­vesz­té­sé­re, továb­bá ab­ból a cél­ból is lé­te­sít­sünk, hogy ezek­be von­juk át erőnk zö­mét, és a túl­só par­ton tá­ma­dás­ba men­jünk át. Eb­ben az eset­ben a mű­sza­ki­lag jól megerő­sí­tett híd­fők­ben olyan erőt he­lyez­zünk el, hogy az a híd­fő­ál­lást meg­bíz­ha­tóan tart­has­sa. E híd­fők le­gye­nek nagy ki­ter­je­dé­sűek, le­gyen ben­nük több át­já­ró a fo­lyón, és ad­junk bő­sé­ge­sen át­ke­lé­si esz­kö­zö­ket. Hát­rá­nyuk, hogy az el­len­ség föl­di és lé­gi tá­ma­dá­sát ma­guk­ra von­ják” – ol­vas­ha­tó a Ma­gyar Ki­rá­lyi Hon­véd­ség 1939. évi Har­cá­sza­ti sza­bály­za­tá­nak Vé­de­lem fo­lyó men­tén cí­mű al­fe­je­ze­té­ben. 1942 nya­rán el­ső­sor­ban a Don mö­gé vissza­vo­nult szov­jet 6. had­se­reg igye­ke­zett ezen ren­del­ke­zé­se­ket meg­va­ló­sí­ta­ni a fo­lyó jobb part­ján 200 ki­lo­mé­ter hosszan vé­del­mi ál­lást fog­laló ma­gyar 2. had­se­reg ala­ku­la­tai­val szem­ben.