Hazatértek a sárospataki könyvek

A Sá­ros­pa­ta­ki Re­for­má­tus Kol­lé­giu­mot a ha­gyo­mány sze­rint 1531-ben ala­pí­tot­ták. Az is­ko­lá­ban fo­lyó ok­ta­tást se­gí­tet­te a mel­let­te mű­kö­dő könyv­tár, amely az év­szá­za­dok so­rán több je­len­tős mun­ká­val gya­ra­po­dott.

1621-ben ké­szült el a kol­lé­gium tör­vény­köny­ve, amely a könyv­tár mű­kö­dé­sét is sza­bá­lyoz­ta. A könyv­tár szá­má­ra 1641-ben I. Rá­kó­czi György (1593–1648) er­dé­lyi fe­je­de­lem (1630–1648), Sá­ros­pa­tak ura egy kü­lön épü­le­tet emel­te­tett, és fe­le­sé­gé­vel, Lo­ránt­ffy Zsu­zsan­ná­val (1600–1660) együtt a kol­lé­gium leg­főbb tá­mo­ga­tói let­tek. A fe­je­de­lem­asszony Pa­tak­ra hív­ta a kor leg­na­gyobb pe­da­gó­gu­sát, Jo­hann Amos Co­me­niust (1592–1670), és ado­má­nyai­val tá­mo­gat­ta a könyv­tárt. Ha­lá­la után a vá­ros ha­ma­ro­san a je­zsui­ták be­fo­lyá­sa alá ke­rült, így a kol­lé­gium­nak és a könyv­tár­nak 1671-ben me­ne­kül­nie kel­lett. A diá­kok Pó­sa­há­zi Já­nos és Bu­zin­kai Mi­hály pro­fesszo­rok ve­ze­té­sé­vel Deb­re­cen­be men­tek, sze­ke­re­ken szál­lít­va a nyom­dát és a köny­ve­ket. In­nen a kol­lé­gium rö­vi­de­sen Gyu­la­fe­hér­vár­ra, majd Gönc­re, Kas­sá­ra köl­tö­zött és csak 1705-ben tért vissza Sá­ros­pa­tak­ra, ahol új­ra fej­lő­dés­nek in­dult.

A 18. szá­zad­ban mű­kö­dő könyv­tá­ro­sok kö­zül töb­ben más-más szem­pon­tok sze­rint ren­dez­ték a könyv­ál­lo­mányt. 1783-ig a könyv­tá­ro­si posz­tot ál­ta­lá­ban es­küdt diá­kok vagy pri­ma­ri­u­sok töl­töt­ték be, ek­kor­tól lett egy aka­dé­miai ta­nár a könyv­tár ve­ze­tő­je, a pri­ma­ri­u­sok pe­dig a köl­csön­zést és a ha­son­ló mun­ká­kat lát­ták el. Szom­ba­thy Já­nos – aki 1783–1823 kö­zött ve­zet­te a könyv­tárt – hoz­ta lét­re az el­ső kü­lön­gyűj­te­ményt a ma­gyar nyel­vű és ma­gya­rok­ról szó­ló mun­kák­ból, va­la­mint a könyv­ál­lo­mányt is je­len­tő­sen bő­ví­tet­te.