rubicon

Házasságok és hadjáratok

Keleti szláv–magyar kapcsolatok a középkorban
14 perc olvasás
A magyarság a honfoglalás körüli időktől kezdve kapcsolatban állt a keleti szlávokkal, de a krónikások figyelme alapvetően két dolog rögzítésére irányult: az egyik a dinasztikus házasságkötések, a másik a hadjáratok. A házasságkötések azért figyelemre méltóak, mert a „jéghegy csúcsaként” jelzik a kapcsolatok javulását: az uralkodók és családtagjaik házassága rendszerint politikai szövetséget jelentett, vagy a konfliktusok lezárásakor a békekötés garanciájaként szolgált. Nem mindig tudunk a közvetlen előzményekről, de e szokás ismeretében joggal keressük a hiányzó láncszemeket.

A 10–15. század folyamán a keleti szláv népesség változó politikai keretek között élt. A 10. században a Kijev körül élő polján törzs varégokkal összeolvadó elitje folyamatosan egyesítette a keleti szláv törzseket; ők hozták létre azt a politikai alakulatot, amelyet Kijevi Rusznak nevezünk. A Kijevi Rusz a 12. században fejedelemségekre bomlott szét. A 13. századra kialakuló részfejedelemségek három markáns régió létéről tanúskodnak: Novgorod, Vlagyimir–Szuzdal és Halics–Volhinia. A regionális különbségek a tatárok megjelenése és hódításai nyomán felerősödtek. A három régió közül Novgorod az önállóság útjára lépett, Vlagyimir–Szuzdal tatár vazallus fejedelemséggé vált, Halics–Volhinia pedig lengyel és litván uralom alá került.

Dinasztikus házasságok

Három Árpád-házi magyar király vett feleségül kijevi hercegnőt. Elsőként I. András király (1046–1060), akinek Bölcs Jaroszlav kijevi nagyfejedelem (1019– 1054) leánya lett a felesége. A feleség nevét (Anasztázia) csak egy kései forrás őrizte meg számunkra, ellentétes információ híján mégis hiteles adatként kezeljük. András herceg Vazul másodszülött fia volt,

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.