Három nemzedék

„Ked­ves Gras­sal­ko­vich Gróf­né! Fér­jé­nek ha­lá­la ál­tal Ma­gyaror­szág nagy em­bert, az ál­lam mél­tó ta­got, én pe­dig hű, ré­gi és ér­dem­tel­jes mi­nisz­tert és ba­rá­tot vesz­tet­tünk. Ezen ne­héz vesz­te­ség­ből ere­dő, ép­pen oly ér­zé­keny, mint igaz fáj­dal­mát elis­me­rem, eb­ből sa­ját fáj­dal­ma­mat Ön is mél­tá­nyol­hat­ja. A bol­do­gult em­lé­ke ná­lam olt­ha­tat­la­nul ma­ra­dand fenn, és min­den­kor öröm­mel fo­gok oly sok fon­tos tárgy­ra em­lé­kez­ni, me­lye­ket okos el­ren­de­lé­se és sze­rény fá­ra­do­zá­sa ál­tal az ál­lam ja­vá­ra és a ki­rály­ság tisz­te­le­té­re sze­ren­csé­sen vé­gez­tem. Kívánom, ked­ves Gras­sal­ko­vich Gróf­né, hogy ezen őszin­te ér­zé­sem fáj­dal­mait eny­hít­se és ma­ra­dok Ön­nek és Övéi­nek ál­lan­dó ke­gyes­ség­gel szí­ves jó aka­ró­ja.” E so­ro­kat 1771. de­cem­ber 4-én Má­ria Te­ré­zia ír­ta Klo­bu­sitz­ky Te­ré­ziá­nak, ér­te­sül­vén a gróf­né fér­je, Gras­sal­ko­vich An­tal Gö­döl­lőn be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ról. A ki­rály­női le­vél nem az üres ud­va­rias­ko­dás, ha­nem az őszin­te meg­ren­dü­lés ki­fe­je­zé­se volt, hi­szen a 78 éve­sen el­hunyt, agg fő­úr egész éle­té­ben a bé­csi udvar táma­szá­nak, Má­ria Te­ré­zia bi­zal­mi em­be­ré­nek szá­mí­tott. Gras­sal­ko­vich a 18. szá­za­di Ma­gyaror­szág alig­ha­nem leg­fé­nye­sebb po­li­ti­kai kar­rier­jét be­fu­tó alak­ja volt, aki egy­sze­rű ne­mes­ből gróf­fá, sze­rény hi­va­tal­nok­ból ma­gas mél­tó­sá­gok vi­se­lő­jé­vé s per­sze a nincs­te­len­ség­ből az or­szág egyik leg­gaz­da­gabb fő­ne­me­sé­vé emel­kedett.