Harangozó Szilveszter

A belügyi ve­ze­tők kö­zül saj­ná­la­tos mó­don ho­mály fe­di azok élet­raj­zát, akik a gé­pe­ze­tet mű­köd­tet­ték. Az MSZMP üz­le­ti kar­riert be­fu­tott ve­ze­tő po­li­ti­ku­sai­ról, mint Be­recz Já­nos vagy Fej­ti György, még csak-csak le­het tud­ni va­la­mit, de fő ki­szol­gá­lóik­ról, a bel­ső el­há­rí­tás ve­ze­tői­ről sze­mé­lyes in­for­má­ciók nem is­mer­tek. Ha­ran­go­zó Szil­vesz­ter 1956-tól a „kul­tu­rá­lis el­há­rí­tás” szak­ér­tő­je­ként volt a BM-ben és a párt­ap­pa­rá­tus­ban köz­is­mert, 1977-től a tel­jes bel­ső el­há­rí­tás, 1985-től pe­dig a tel­jes III. fő­cso­port­fő­nök­ség az ő irá­nyí­tá­sa alá tar­to­zott. Év­ti­ze­de­ken ke­resz­tül a leg­szo­ro­sabb mun­ka­kap­cso­lat­ban volt Aczél Györggyel, aki­nek he­ti rend­sze­res­ség­gel fog­lal­ta össze az ér­tel­mi­ség­ről ér­ke­ző be­sú­gói je­len­té­se­ket. Az 1960-as évek má­so­dik fe­lé­től szin­te min­den je­len­tő­sebb belügyi ira­ton ol­vas­ha­tó: „lás­sa Ha­ran­go­zó e[lv]t[árs].” 

A BM is­me­rői úgy jel­le­mez­ték őt, mint aki ál­má­ból fel­kelt­ve is nap­ra­kész az ideo­ló­giai harc bár­mi­lyen kér­dé­sé­ből. Hor­váth Jó­zsef ve­zér­őr­nagy, aki­nek Ha­ran­go­zó 31 éven ke­resz­tül köz­vet­len fő­nö­ke volt, ezt ír­ta ró­la: „Hal­lat­la­nul jó kap­cso­la­tai vol­tak a pár­te­lit­tel […] Ró­la a báb­já­ték jut eszem­be. A né­ző­kö­zön­ség előtt fi­gu­rák mo­zog­nak, jön­nek, men­nek, sze­ret­nek, gyű­löl­nek, dol­goz­nak, har­col­nak, szen­ved­nek, szü­let­nek és ki­múl­nak. De va­la­ki áll a pa­ra­ván mö­gött, és moz­gat­ja eze­ket a kvá­zi­é­le­te­ket.” 

Sze­mé­lye a kül­vi­lág előtt tel­jes ho­mály­ban ma­radt. Ben­kei And­rás belügy­mi­nisz­ter, Ko­mó­csin Zol­tán vagy Papp Já­nos me­gyei párt­tit­ká­rok ma­gán­éle­té­ről sok szem­ta­nú tud be­szá­mol­ni, de Ha­ran­go­zó – szak­má­já­ból adó­dóan – ke­rül­te a nyil­vá­nos­sá­got. Pon­to­san tud­ta, hogy a po­li­ti­ká­ban mi­kor kit mi­lyen in­for­má­ció­val kell ki­szol­gál­ni. Beosz­tot­tai előtt sem nyílt meg. In­ter­jút so­ha sen­ki­nek sem adott.