Hammurapi

A Kr. e. III. évezred végén még az egész Folyóközt Ur városának nagy hatalmú uralkodói, az ún. III. Uri dinasztia királyai tartották ellenőrzésük alatt. Ibbi-Szín, a végletesen centralizált birodalom utolsó uralkodója azonban már nem, volt képes országának egységgét megőrizni. A végvidékeket őrző katonai parancsnokok sorban szakadtak el Urtól, s nyugati irányból – kihasználva a központi hatalom gyengeségét – egyre nagyobb számban özönlöttek be a nomád amurrú törzsek, veszélyeztetve a főváros, illetve a déli területek élelmiszer-ellátását. Az eseménytörténeti forrásokban amúgy szűkölködő ídőszakból fennmaradt a hivatalos leveleknek egy csoportja, amely bepillantást enged számunkra a végkifejletbe. Ezek a levelek olyan, néhány száz évvel későbbi másolatokban maradtak ránk, melyeket éppen történeti érdekességük miatt használtak az akkori írnokiskolák.

Az egyik katonai parancsnok, Isbi-Erra, aki azért kapott egy jelentősebb ezüstmennyiséget, hogy északon gabonát vásároljon, egyik levelében így számolt be urának az eseményekről: „Hire jött, hogy a dornbvidéki amurrá nép benyomult a síkságra, ezért én a teljes készletet, összesen 72 ezer