rubicon

Hallgat a felszín, fecseg a mély

Szemelvények a politikai rendőrség, illetve a nekik dolgozó ügynökök jelentéseiből, 1960–1967
13 perc olvasás

A Rákosi-korszakban mondhatni naponta olvashattak tudósítást egy-egy – úgymond – rendszerellenes ténykedés leleplezéséről. Az 1956-ot követő megtorlás, illetve az egypárti uralom restaurálása nyomán viszont – a hatvanas években – ilyesmi csak elvétve vált publikussá. Az eltérés nem abból ered, hogy az ekkor is a rendszer legfőbb hatalmi támaszának számító politikai rendőrség kevésbé hatékonyan vagy elnézőbben vizslatott volna. S nem is abból, hogy a társadalom „megszelídült”. Inkább attól tűnt skandalummentesebbnek a honi közélet, hogy a kádári konszolidáció évtizedében sokszor még a tényleges – bírósági szakba jutó – rendszerellenes ügyek sem kaptak nyilvánosságot. A politikai rendőrség korabeli működéséről olvasható alábbi szemelvények szerint továbbra is bőséggel gyűltek ugyan az információk a rendszert kritikusan – vagy akár ellenségesen – szemlélő álláspontokról, de mintha a pártvezetés rövidebb pórázra fogta volna kopóit. Kevesebb ügyet lehetett – rendőrségi zsargonnal élve – „realizálni”, s még kevesebb volt az, ami nyilvánosságot is kapott. Így – felcserélve a költő közismert szavait – hallgatott a felszín és fecsegett a mély. Utóbbiról tanúskodnak egyrészt a besúgók, informátorok munkaanyagai, másrészt a rendőrség, illetve a belügy irányítóinak a legfelső pártszervekhez eljuttatott jelentései, tájékoztatói.

Tájékoztató a kommunista és munkáspártok nyilatkozatát illető ellenséges véleményekről

K. L. író szerint feltűnő, hogy a moszkvai nyilatkozat alól hiányzik a pártok aláírása, és csak utalás van arra, hogy a konferencián mely pártok vettek részt. Úgy hallotta – a nyugati rádiók szerint –, hogy Kína és Albánia nem írta alá a nyilatkozatot, s ez

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.