Halálélmények a samanizmusban

Szi­bé­riá­ban, a To­bolszk vi­dé­kén la­kó ju­rák-­sza­mo­jé­dek kö­zött 1912-ben je­gyez­te le To­i­vo Leh­ti­sa­lo finn ku­ta­tó azt a mon­dát, amely­ben egy sá­mán­ról van szó, aki a do­bo­lás után Nu­su­hoz ment fel az ég­be. Nu­su azt mond­ta, hogy ő nem hív­ta ma­gá­hoz, és rá­pa­ran­csolt, hogy men­jen Nga­á­hoz, vagyis a ha­lál­hoz, s le­gyen an­nak a ve­je. Hét na­pig ván­do­rolt a föld alatt, ami­kor elér­ke­zett a ha­lál kuny­hó­já­hoz. De a ha­lál a két lá­nya kö­zül egyet sem volt haj­lan­dó hoz­záad­ni, ha­nem azt mond­ta, hogy ma­rad­jon ott ná­la és le­gyen a