Hahn István

Száz esz­ten­de­je bu­da­pes­ti or­vos­csa­lád­ba szü­le­tett az ELTE ké­sőb­bi nagy ha­tá­sú ókor­tör­té­nész-pro­fesszo­ra, Hahn Ist­ván. A la­tin–ógö­rög és tör­té­ne­lem szak mel­lett el­vé­gez­te a rab­bi­kép­zőt is. Le­gen­dás volt nyelv­te­het­sé­ge. Hu­szon­hat nyel­ven ol­va­sott és több­nyi­re be­szélt is. Egy szak­mai ki­tün­te­tés át­vé­te­le után kö­zel tíz­per­ces, la­tin nyel­vű kö­szö­nő­be­szé­det mon­dott rög­tö­nöz­ve, be­le­sző­ve né­hány vic­cet is, nem vé­let­le­nül volt hí­res egye­bek mel­lett jel­leg­ze­tes hu­mo­rá­ról.

El­ső na­gyobb tu­do­má­nyos mun­ká­ját a zsi­dó te­rem­tés­tör­té­ne­tek­nek az isz­lám­ra gya­ko­rolt ha­tá­sá­ról ír­ta. Egy 1937-ben meg­je­lent ta­nul­má­nyá­ban fel­ve­tet­te an­nak le­he­tő­sé­gét, hogy elő­ke­rül­het­nek olyan eret­nek zsi­dó ira­tok, ame­lyek kí­vül es­tek a rabbinikus ha­gyo­má­nyon. Sej­té­se beiga­zo­ló­dott, ami­kor a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után meg­ta­lál­ták a holt-ten­ge­ri te­ker­cse­ket.

Nem­zet­kö­zi fel­tű­nést kel­tet­tek a kai­rói zsi­na­gó­gá­ban ta­lált, Bu­da­pes­ten őr­zött zsi­dó és arab ké­zi­ra­tok pub­li­ká­ciói, ame­lye­ket Schei­ber Sán­dor­ral ké­szí­tett el.

1950 után ku­ta­tói ér­dek­lő­dé­se a ké­ső ró­mai bi­ro­da­lom tár­sa­da­lom­tör­té­ne­te fe­lé for­dult. A vá­ro­si la­kos­ság szo­ciá­lis moz­gal­mai­ról ír­ta kan­di­dá­tu­si disszer­tá­ció­ját. Köz­ben or­szág­szer­te megis­mer­ték a ne­vét is­me­ret­ter­jesz­tő köny­vei­ből, ame­lye­ket az idő­szá­mí­tás­ról, Kar­thá­gó­ról, az óko­ri tör­té­ne­lem­ről, had- és val­lás­tör­té­net­ről írt. Új­ra fel­fe­dez­te a tu­do­mány szá­má­ra Ap­pi­a­noszt, a ró­mai csá­szár­kor­ban élt ale­xand­riai tör­té­net­írót, aki gö­rög nyel­vű mun­ká­já­ban rész­le­te­sen be­szá­molt a ró­mai pol­gár­há­bo­rúk­ról. Mű­vé­nek ezt a ré­szét Hahn le is for­dí­tot­ta ma­gyar nyelv­re. A Had­ria­nus-ko­ri szer­ző va­ló­já­ban az ak­kor is­mert vi­lág tör­té­ne­tét akar­ta megír­ni, még­hoz­zá táj­egy­sé­gen­ként, or­szá­gon­ként, amíg a füg­get­len ál­la­mok ön­ál­ló his­tó­riá­ja be­le nem tor­kollt az egy­re nö­vek­vő Ró­mai Bi­ro­da­lom tör­té­ne­té­be. Bár Ap­pi­a­nosz min­den so­ra lát­szó­lag a bi­ro­da­lom rég­múlt­já­ról szól, alap­prob­lé­má­ja na­gyon is kortárs: Had­ria­nus császár sza­kí­tott elődje, Traia­nus ex­pan­zív hó­dí­tó po­li­ti­ká­já­val, és a bi­ro­da­lom ha­tá­rai­nak