Hadvezérek nélkül

Vi­tat­ha­tat­lan tény, hogy a ma­gyar had­ba lé­pés, il­let­ve a had­mű­ve­le­tek­ben va­ló ak­tív rész­vé­tel a ma­gyar ka­to­nai fel­ső ve­ze­tés tag­jai több­sé­gé­nek egyetér­té­sé­vel, il­let­ve szor­gal­ma­zá­sá­val tör­tént. De kik vol­tak azok a ka­to­nai fel­ső ve­ze­tők? Há­nyan vol­tak, és mi­lyen volt az előéletük, míg a ka­to­nai dön­té­sek elő­ké­szí­té­sé­nek fo­lya­ma­tá­ba, il­let­ve a dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ba be­kap­cso­lód­tak? Ma­gyaror­szág má­so­dik vi­lág­há­bo­rús ve­re­sé­gét kö­ve­tően, az 1945 utá­ni év­ti­ze­dek­ben a ma­gyar tör­té­net­írás s fő­leg a pub­li­cisz­ti­ka igen­csak leegy­sze­rű­sít­ve ke­zel­te a ka­to­nai ve­ze­tés sze­re­pét. Esze­rint a ka­to­nai fel­ső ve­ze­tés tag­jai­nak je­len­tős ré­sze né­met szár­ma­zá­sú/ere­de­tű volt. A tá­bor­no­ki és tisz­ti­kar az ural­ko­dó osz­tá­lyok rep­re­zen­tán­sai­ból ke­rült ki, il­let­ve az ural­ko­dó osz­tá­lyok ér­de­keit szol­gál­ta, fi­gyel­men kí­vül hagy­va a ma­gyar nép ér­de­keit – fo­gal­ma­zód­tak meg egy­ko­ron a nem egy eset­ben nap­jaink­ban is to­vább élő ál­lí­tá­sok. E vé­le­mé­nyek­kel szem­ben azon­ban a le­vél­tá­ri for­rá­sok se­gít­sé­gé­vel más kép raj­zol­ha­tó meg.