rubicon

Habsburg Miksa, az „utolsó lovag"

19 perc olvasás

„Minden szertefoszlik a világban, csak a becsület marad meg.” – Habsburg Miksa egyik kedvelt jelmondata alapján az uralkodó mintha egy középkori lovagregényből lépett volna elő az újkor hajnalán, ugyanakkor bőkezűségét, kultúra iránti szeretetét egy reneszánsz fejedelem is megirigyelhette volna. Nagy lelkesedéssel fogott tervei megvalósításába, hogy aztán ugyanolyan lelkesedéssel félbehagyja azokat. Miksa rengeteget tett azért, hogy az „Auszt­ria-ház”, azaz a Habsburgok hatalma minél nagyobb legyen, ami elképzelése szerint egyúttal a Német-római Birodalmat is szolgálta volna. Ahogy Conrad Celtis udvari költő patetikusan még a 16. század legelején megfogalmazta: „Király, kinek jó csillagok adták a Miksa nevet, / S akit egyenesen az égből küldtek a halandóknak, [...] / őrizd a rád bízott juhaklot, nehogy farkas törjön rá.” Nevéhez és politikájához köthető a dinasztia három legnagyobb horderejű házassága, amelyek gyümölcseit később utódai aratták le. 

Miksa 1459. március 22-én Bécsújhelyen látta meg a napvilágot. III. Frigyes német-római császár és Eleonóra portugál hercegnő gyermekének a jövendőmondók a következőket jósolták: „Életét utolsó leheletéig az állandóan változó véletlenek határozzák majd meg, amelyek a legnagyobb magasságokba röpítik, majd a mélységes mélybe taszítják, […] egyébként sorsa állhatatlansággal párosul majd, és senki sem lesz képes egyértelműen vélekedni róla.” Udvari

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta