Háborúk Afrikában

Af­ri­ka ko­ráb­ban nem szá­mí­tott a há­bo­rúk kon­ti­nen­sé­nek, né­pei jó­sze­ri­vel ki­ma­rad­tak a két vi­lág­égés­ből is. Az Abesszí­nia el­le­ni olasz ag­ressziót ki­vé­ve a gyar­ma­to­sí­tók vív­ták egy­más­sal eze­ket a há­bo­rú­kat, fő­leg te­her­szál­lí­tás­ra s egyéb se­géd­szol­gá­lat­ra hasz­nál­va a he­lyi la­kos­sá­got. Egye­dül a fran­ciák so­roz­tak be had­se­re­gük­be na­gyobb szám­ban af­ri­kaia­kat (sze­ne­gá­li lö­vé­szek), ők azon­ban fő­leg az eu­ró­pai csa­ta­te­re­ken har­col­tak.

Az 1945 után le­zaj­lott de­ko­lo­ni­zá­ciót sem le­het iga­zán erő­szak­kal ter­helt­nek ne­vez­ni, Al­gé­ria, Ke­nya és a por­tu­gál gyar­ma­tok ese­tei in­kább csak sza­bályt erő­sí­tő ki­vé­tel­nek te­kint­he­tőek. Az 1960-as évek a leg­több or­szág­nak meg­hoz­ták a füg­get­len­sé­get. Af­ri­ka szin­te azon­nal a „poszt­mo­dern” konf­lik­tu­sok te­re­pé­vé vált, ahol a há­bo­rú­kat nem ál­lamok vív­ták más ál­la­mok el­len, hanem az egyes ál­la­mo­kon be­lü­li leg­kü­lön­bö­zőbb ér­dek­cso­por­tok pró­bál­ták