A nagyon hányatott sorsú, ugyanakkor magyar emlékekben gazdag Alsó-Fehér vármegyében fekvő Gyulafehérvár a 19. század végére – túlnyomórészt román környezetben – igazgatási funkcióinak egy részét elvesztette, és poros helyőrségi város lett. 1918. december 1-jére ide hívták össze az erdélyi és magyarországi románság nagy nemzeti gyűlését, amelynek évfordulója ma Románia nemzeti ünnepe.
A magyar történetírás és köztudat néhány közhellyel szokta elintézni az itt történteket a naiv magyar kormányzat által irányított különvonatokról meg az autonómia megtagadott ígéretéről. Hogyan esett a választás a városra? Hogyan zajlott a gyűlés? Kik vettek rajta részt, és az egész eseménysor hogyan ágyazódott be a felerészt magyar lakosságú kisváros közéletébe?
Gyulafehérvár, az erdélyi fejedelmek hajdani udvara, az erdélyi római katolikus püspökség székhelye, egyúttal Erdély katonai igazgatásának egyik központja évszázadokon keresztül kulcsszerepet játszott a keleti országrész politikai, egyházi és közigazgatási életében. Ennek nyomai ma is jelen vannak mindennapi életünkben: gondoljunk csak a 2000 forintos bankjegy rajzára, amely Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet ábrázolja gyulafehérvári udvarában, tudósai körében.
A környezetAlsó-Fehér vármegye 1764-ben a középkori Fehér vármegyéből alakult ki a Maros folyó
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
