rubicon

Gyermekmunka, gyermekbántalmazás

2 perc olvasás
Szerző: Dr. Lugos Margit Fogorvos vagyok, nyolc és féléves gyermekként éltem át azt a borzalmat, amikor éjjel három órakor vertek fel és elhurcoltak minket a Hortobágyra, lefestett ablakú marhavagonba zárva. Édesapám Ludovikát végzett katonatiszt volt, aki a hadifogságból 1947-ben jött haza. Anyai nagyapám Nagykanizsa polgármestere volt. Mi együtt éltünk, nagyszülők,…
Szerző: Dr. Lugos Margit

Fogorvos vagyok, nyolc és féléves gyermekként éltem át azt a borzalmat, amikor éjjel három órakor vertek fel és elhurcoltak minket a Hortobágyra, lefestett ablakú marhavagonba zárva. Édesapám Ludovikát végzett katonatiszt volt, aki a hadifogságból 1947-ben jött haza. Anyai nagyapám Nagykanizsa polgármestere volt. Mi együtt éltünk, nagyszülők, szülők és gyerekek. A nővérem 13 éves volt, a bátyám 11, én nyolc és fél, a húgom kétéves.

A kócsi táborban kutyás rendőrök vigyáztak ránk, és kezdetben, míg nem volt szögesdrót, körbeszántották a területet, amely juhakolból, tehénistállóból és magtárból állt. Amikor megérkeztünk az állami gazdaság igazgatója azt mondta, hogy nézzenek jól körül, ezt a szikes földet a csontjaikkal fogjuk megzsírozni, mert innen maguk élve el nem mennek. Életünket teljes vagyonelkobzással, kényszermunkára ítélve folytattuk.

Gyötrő emlék, hogy mit élhettek át a nagyszüleink és szüleink, az ő fizikai fájdalmaikon túl a legszörnyűbb az lehetett, amikor látták szeretteik, gyermekeik szenvedését, nélkülözését.

Édesapám egy cséplőbrigádba volt beosztva, a kévéket hányta a gépbe, a édesanyám és a 13 éves nővérem pedig az összegyűlt pelyvát saroglyában arrébb hordta. A 11 éves bátyámat is kivitték, őneki pedig vizet kellett hordani egy idős bácsival, aki már nem

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.