Gróf Teleki Pál

Szé­ki gróf Te­le­ki Pál Já­nos Ede 1879. no­vem­ber 1-jén szü­le­tett Bu­da­pes­ten. 1908-ban meg­nő­sült, a bán­sá­gi né­met-oszt­rák arisz­tok­ra­ta csa­lád­ból szár­ma­zó, ná­lá­nál tíz év­vel fia­ta­labb Bis­sin­gen-­Nip­pen­burg Jo­han­nát vet­te fe­le­sé­gül, aki­től két gyer­me­ke szü­le­tett: Gé­za és Má­ria. Be­töl­töt­te a Ma­gyar Föld­raj­zi Tár­sa­ság fő­tit­ká­ri poszt­ját, és 1910-től ő volt a Tu­rá­ni Tár­sa­ság el­nö­ke is. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia 1913-ban tag­jai kö­zé vá­lasz­tot­ta. 

A há­bo­rú ki­tö­ré­se­kor Te­le­ki front­szol­gá­lat­ra je­lent­ke­zett. Bosz­niá­ban, a szerb, majd ké­sőbb az olasz fron­ton szol­gált. Az 1916-os ro­mán be­tö­rés után Te­le­ki az er­dé­lyi kor­mány­biz­tos­sá­gon dol­go­zott, köz­ben Keszt­he­lyen az év ok­tó­be­ré­ben is­mét kép­vi­se­lő­vé vá­lasz­tot­ták. Nem sok­kal ké­sőbb le­sze­relt, és a Ma­gyar Ke­le­ti Kul­túr­köz­pont­nak át­ke­resz­telt Tu­rá­ni Tár­sa­ság ügyei­vel fog­lal­ko­zott. Né­hány hó­nap­pal ké­sőbb ki­ne­vez­ték az Or­szá­gos Ha­di­gon­do­zó Hi­va­tal élé­re. Az őszi­ró­zsás for­ra­da­lom alatt a bé­ke-e­lő­ké­szü­le­tek szak­ér­tői mun­kái­nak egyik fon­tos koor­di­ná­to­ra lett. A kom­mün alatt Bécs­ben, az An­ti­bol­se­vis­ta Co­mi­té­ban, majd a sze­ge­di el­len­for­ra­dal­mi kor­mány­ban buk­kant fel kül­ügy­mi­nisz­terként. 

A Ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa után foly­tat­ta a bé­ke-e­lő­ké­szí­tést, majd a Pá­rizs­ba uta­zó ma­gyar bé­ke­kül­dött­ség fő­de­le­gá­tu­sa volt. 1920 áp­ri­li­sá­ban is­mét kül­ügy­mi­nisz­ter lett, majd Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó 1920. jú­lius 15-én őt ne­vez­­te ki mi­nisz­ter­el­nök­nek. Mű­kö­dé­se a Beth­len-fé­le kon­szo­li­dá­ció elő­ké­pe­ként ír­ha­tó le, kí­sér­let volt a jog­biz­ton­ság meg­te­rem­té­sé­re az or­szág­ban: a kü­lö­nít­mé­nyek egy ré­szé­nek fel­szá­mo­lá­sa, a Na­gya­tá­di-­fé­le föld­tör­vény el­fo­gad­ta­tá­sa, He­ge­düs Ló­ránt gaz­da­sá­gi sta­bi­li­zá­ciós prog­ram­já­nak elin­dí­tá­sa, a szom­szé­dos or­szá­gok­kal foly­ta­tott tár­gya­lá­sok, a bé­ke­szer­ző­dés ra­ti­fi­ká­lá­sa mind a kon­szo­li­dá­ció fe­lé tett lé­pés­ként ér­té­ke­len­dők, még ak­kor is, ha a ké­pet erő­sen sö­té­tí­ti a nu­me­rus clau­sus és a bot­bün­te­tés tör­vény­be ik­ta­tá­sa. A IV. Károly el­ső visszatérési kísérlete nyomán jelentkező bel­po­li­ti­kai bo­nyo­dal­mak le­mon­dás­ra kény­sze­rí­tet­ték. 

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött szám­ta­lan egyéb funk­ció mel­lett a köz­gaz­da­sá­gi kar egye­te­mi ta­ná­ra, az Eöt­vös Col­le­gi­um ku­rá­to­ra és tisz­te­let­be­li fő­cser­kész is volt. 1938 má­ju­sá­tól vissza­tért a nagy­po­li­ti­ká­ba, és val­lás- és köz­ok­ta­tás­ügyi mi­nisz­ter lett Im­ré­dy Bé­la kor­má­nyá­ban. 1939 feb­ruár­já­tól pe­dig má­sod­szor is mi­nisz­ter­el­nök­ké ne­vez­te ki Hor­thy Mik­lós. Több mint két évig állt ka­bi­net­je élén, ne­vé­hez fű­ző­dik a ma­gyar re­ví­ziós po­li­ti­ka két si­ke­re: Kár­pát­al­ja és Észak-­Er­dély vissza­csa­to­lá­sa, to­váb­bá az or­szág há­bo­rú­tól va­ló tá­vol tar­tá­sa és en­nek ke­re­té­ben szá­mos kül­po­li­ti­kai gesz­tus. Kor­mány­zá­sa alatt csat­la­ko­zott Ma­gyaror­szág a há­rom­ha­tal­mi egyez­mény­hez. Szo­ciál­po­li­ti­kai tör­vény­ke­zés, kor­lá­to­zott föld­re­form mel­lett a bel­po­li­ti­ká­ban ne­vé­hez fű­ző­dik a cen­zú­ra be­ve­ze­té­se, a má­so­dik zsi­dó­tör­vény meg­ho­za­ta­la és vég­re­haj­tá­sa, va­la­mint a har­ma­dik zsi­dó­tör­vény elő­ké­szí­té­se. 

1941 már­ciu­sá­nak vé­gén, ami­kor a zsa­ro­lá­sig me­nő né­met nyo­más és a ka­to­nai kö­rök, a köz­vé­le­mény, va­la­mint a po­li­ti­kai osz­tály egyes cso­port­jai­nak el­vá­rá­sai, to­váb­bá a ha­tá­ro­zott brit ma­ga­tar­tás kö­vet­kez­té­ben Te­le­ki szem­be­sült ad­di­gi kül­po­li­ti­ká­ja ku­dar­cá­val, már nem lá­tott em­be­ri és po­li­ti­kai kiu­tat a ma­ga szá­má­ra. 1941. áp­ri­lis 3-án haj­nal­ban ön­gyil­kos lett.