Gömbös Gyula jobboldali radikalizmusa

A POLITIKUS

Göm­bös kény­szer­ből lett po­li­ti­kus. Re­mélt ka­to­nai kar­rier­jét ugyanis a há­bo­rús ve­re­ség és a had­se­reg fel­bom­lá­sa kö­vet­kez­té­ben fel kel­lett adnia. E trau­ma erő­sí­tet­te meg­győ­ző­dés­sé if­jú­ko­ri né­ze­teit, me­lyek meg­ha­tá­ro­zó ele­mét a nem­ze­ti füg­get­len­sé­gi esz­me, a szo­ciá­lis gon­dok megol­dá­sa a nagytőke és a nagy­bir­tok ro­vá­sá­ra, va­la­mint a zsi­dó­ság kor­lá­to­zá­sá­nak kö­ve­te­lé­se ké­pez­te. Mindezek meg­va­ló­sí­tá­sát erős köz­pon­ti ha­ta­lom­tól, szük­ség ese­tén ka­to­nai dik­ta­tú­rá­tól vár­ta. E né­ze­tek­kel pá­ro­sult gon­dol­ko­dá­sá­ban a há­bo­rú és a for­ra­dal­mak után