Gólok és golyók

1969-ben a világ figyelmét megragadta két közép-amerikai állam háborúba torkolló határvitája. Az, hogy a nemzetközi közvélemény a vietnami háború, a hippimozgalom és a Holdra szállás eseménydús évében egyáltalán figyelmet szentelt El Salvador és Honduras háborús konfliktusának – amely a harmadik volt a két ország között az 1861 óta fennálló határvita miatt –, elsősorban a nemzetközi média mexikói forrásból kiinduló leleményes névadásának volt köszönhető. A „futballháború” néven elhíresült összecsapás – más néven a százórás háború – négy napig tartó, intenzív, légi és szárazföldi erőket felvonultató fegyveres konfliktus volt, 2000 halottal – elsősorban hondurasi civil áldozatokkal.

Az 1970-ben Mexikóban megrendezésre kerülő futball-világbajnokság selejtezői 1969 júniusában zajlottak a két ország válogatottjai között. A három mérkőzésből álló párharc (El Salvador–Honduras: 0–1; 3–0; 3–2) döntő meccsét semleges pályán, Mexikóvárosban játszották a csapatok 1969. június 26-án. El Salvador jutott tovább a selejtező utolsó fordulójába, ahonnan Haitit legyőzve kijutott a világbajnokságra. Igaz, mindhárom meccs pattanásig feszült hangulatban, erőszakos cselekményektől kísérve zajlott, de a patriotizmus szenvedélyesen heves, sőt gyilkos megnyilvánulásai nem a futballból táplálkoztak, hanem sokkal régebbi és mélyebben húzódó problémák tüneti megnyilvánulásai voltak.

Míg a hatvanas évek végén a 21 000 km2 kiterjedésű El Salvador 3,3 milliós népességével Latin-Amerika egyik legsűrűbben lakott országának számított, a 112 000 km2-es Honduras 2 millió lakosával amolyan paradicsom volt a szabad földterületek és a munkalehetőségek terén. A határ menti, gyéren lakott területekre salvadori földfoglalók telepedtek le, a hondurasi munkaerőpiacon pedig tömegesen jelentek meg salvadori illegális munkások. A hatvanas évek végére becslések szerint 300 000 salvadori élt Hondurasban, akik alkalmas bűnbaknak szolgáltak López Arellano tábornok, hondurasi elnök súlyos gazdasági problémákkal és agrárreformokkal küszködő kormánya számára. Az erőszakot sem nélkülöző kitelepítések nyomán 1969 júniusában, a selejtező mérkőzésekkel egy időben éleződött ki a helyzet a közös határszakaszon a két ország fegyveres erői között. El Salvador elnöke, Sánchez Hernández tábornok a salvadori állampolgárok védelmében 1969.