Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában

Sza­kály Fe­renc szel­le­mi­sé­gé­ben és lá­tó­kö­ré­ben Szek­fű Gyula nyom­do­kain ha­lad­va, de el­ső­sor­ban ha­tal­mas mennyi­sé­gű ma­gyaror­szá­gi for­rás­anya­got ku­tat­va a ma­gya­rok lak­ta tö­rök hó­dolt­sá­gi te­rü­le­tek és a ki­rá­lyi Ma­gyaror­szág gaz­da­sá­gi és tár­sa­dal­mi vi­szo­nyait he­lyez­te szin­te tel­je­sen új meg­vi­lá­gí­tás­ba. Alap­ku­ta­tá­sai vi­lá­go­san bi­zo­nyí­tot­ták, hogy a ma­gyar gaz­da­ság a 16. szá­zad­ban a hosszan tar­tó há­bo­rús ál­la­po­tok el­le­né­re sem esett szét, sőt egy­sé­ges rend­szer ma­radt, és a ma­gyar tár­sa­da­lom (a ne­mes­ség­től a vég­vá­ri ka­to­ná­kon át a pa­raszt­pol­gár­sá­gig) sok­szor volt ké­pes megúju­lás­ra. Sőt Sza­kály Fe­renc volt az, aki az 1568. évi dri­ná­po­lyi bé­ke utá­ni vi­szony­lag nyu­gal­mas idő­sza­kot a „vál­lal­ko­zás el­ső vi­rág­ko­rá­nak” ne­vez­te.