Gazdagság a 17. században

Ma­nap­ság a gaz­dag­ság fel­mé­ré­sé­re van­nak töb­bé-ke­vés­bé be­vált mód­sze­rek. Könnyen össze le­het ál­lí­ta­ni a vi­lág vagy egy or­szág húsz, il­let­ve tet­sző­le­ges szá­mú leg­gaz­da­gabb em­be­ré­nek név­so­rát. Nyil­ván azért ala­kult így a hely­zet, mert ma­nap­ság va­la­mi­lyen ok­ból ér­de­mes a leg­gaz­da­gabb­nak len­ni, il­let­ve a kö­zön­sé­get ér­dek­li, kik a leg­gaz­da­gab­bak. Ki­dol­goz­ták te­hát a gaz­dag­ság fel­mé­ré­sé­nek mód­sze­rét. A 17. szá­zad­ból azon­ban hiá­nyoz­nak az al­kal­mas for­rá­sok a nagy­bir­to­ko­si gaz­dag­ság fel­mé­ré­sé­re, ami­ből ar­ra kö­vet­kez­tet­he­tünk, hogy az érin­tet­tek nem kí­ván­ták a tu­laj­do­nu­kat fel­mér­ni. En­nek, per­sze, le­he­tett prak­ti­kus oka is: a va­gyon rend­kí­vül össze­tett volta. Sen­ki nem iga­zo­dott el a bir­to­kok­ból, bá­nyák­ból, kin­csek­ből ál­ló va­gyo­non és a száz­fe­lé szét­fo­lyó kiadá­so­kon.