Az 1914–1918 közötti légi háború több felfogás szerint a németek és a szövetségesek vadászrepülő ászainak lovagias, ember ember elleni küzdelme volt a levegőben. A legismertebb nevek között említik Manfred von Richthofen grófot, Ernst Udetet, Hermann Göringet, Oswald Boelcket és Max Immelmannt. S valóban: a háború végén a német frontrepülőgépek negyven százaléka együléses vadászgép volt.
1914-ben, az első világháború kezdetén a Német Birodalom 232 bevethető repülőgéppel rendelkezett a frontokon. Velük szemben 165 francia, 63 brit és 263 orosz repülőgép állt. A németek számszerű hátránya fegyverkezési tempójuk ellenére a háború végéig keveset változott. A mozgósítási terv értelmében minden német hadsereg legalább egy tábori repülőgéposztállyal rendelkezett, amely hat repülőgépből állt. A távolfelderítés a fiatal repülőcsapatok egyértelmű feladatköréhez tartozott, de a közelfelderítés esetében a hagyományos katonai vezetés továbbra is inkább a lovasságra támaszkodott. Az első felderítési sikereket a tannenbergi csata hozta, s a repülőcsapatok büszkén írták zászlajukra Paul
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.
