rubicon

Frontváros vagy érintkezési pont?

Sopron a vasfüggöny tövében, 1948–1989
19 perc olvasás

Az 1945 után kiépülő vasfüggöny puszta létével is súlyos árnyékot vetett a környezetében élők életére. Még nyomasztóbb volt azonban az a mód, ahogy őrizték és a határ két oldalán élőket a fizikai akadályokon túl az államhatalom minden eszkö­zével próbálták távol tartani egymástól. A hazai állam­biztonsági szervek az idők folyamán nem kivételes, mégis sajátos próbatétellel néztek szembe Magyarország nyugati határa mentén. Kezdetben a teljes elszigetelés jelentett komplikált feladványt, később a lassacskán javuló osztrák–magyar kapcsolat és a még lassabban „felpuhuló” határ védel­me követelt új eszközöket és módszereket. A változó helyzethez idomulniuk kellett a határőrizeti szerveknek és a szolgálat tagjainak is.

A történelmi hagyományok és a két háború közötti kétoldalú kapcsolatok elvileg megalapozták a második világháború utáni osztrák–magyar együttműködést. Az ebbe az irányba mutató apró, mégis fontos lépéseket már 1945-ben megtette mindkét fél. Nem sokkal később, 1947 őszétől azonban ezek a lépések elakadtak, megtorpant a közeledés, és egyre fenyegetőbb jelek utaltak a röviddel később bekövetkező elhidegülésre.

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.