Az 1945 után kiépülő vasfüggöny puszta létével is súlyos árnyékot vetett a környezetében élők életére. Még nyomasztóbb volt azonban az a mód, ahogy őrizték és a határ két oldalán élőket a fizikai akadályokon túl az államhatalom minden eszközével próbálták távol tartani egymástól. A hazai állambiztonsági szervek az idők folyamán nem kivételes, mégis sajátos próbatétellel néztek szembe Magyarország nyugati határa mentén. Kezdetben a teljes elszigetelés jelentett komplikált feladványt, később a lassacskán javuló osztrák–magyar kapcsolat és a még lassabban „felpuhuló” határ védelme követelt új eszközöket és módszereket. A változó helyzethez idomulniuk kellett a határőrizeti szerveknek és a szolgálat tagjainak is.
A történelmi hagyományok és a két háború közötti kétoldalú kapcsolatok elvileg megalapozták a második világháború utáni osztrák–magyar együttműködést. Az ebbe az irányba mutató apró, mégis fontos lépéseket már 1945-ben megtette mindkét fél. Nem sokkal később, 1947 őszétől azonban ezek a lépések elakadtak, megtorpant a közeledés, és egyre fenyegetőbb jelek utaltak a röviddel később bekövetkező elhidegülésre.
Egy Warszawa személygépkocsi vezetőjét igazoltatják Sopronban az ötvenes években. A tárcsátPróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
