A 18. század közepén még Franciaország volt Európa legnépesebb állama. Bár népességszámban Oroszország megelőzte, a kulturális és politikai életben játszott vezető szerepét az egész 19. század folyamán megőrizte. Belső viszonyait viszont nagyfokú polarizálódás jellemezte. A Napóleon bukása utáni évtizedekben, úgy tűnik, mintha Franciaország újrajátszotta volna az 1789 és 1815 között lezajlott drámát: előbb egy isteni jogra hivatkozó monarchia rendezkedett be (1815–30), majd egy liberálisabb, alkotmányos keretek közé szorított királyság (1830–48), ezt követte a köztársaság (1848–52), a bonapartista császárság (1852–70), s még a forradalmi terrorista diktatúra újabb kísérlete sem maradhatott el (1871). Csak a harmadik köztársaság politikai rendszere tudott tartósan megszilárdulni.
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.