Francia–magyar titkos tárgyalások 1920-ban

A ma­gyar kor­mányt 1920 már­ciu­sá­tól fél éven át erő­sen fog­lal­koz­tat­ta a Fran­ciaor­szág­gal va­ló gaz­da­sá­gi és kül­po­li­ti­kai együtt­mű­kö­dés gon­do­la­ta. A le­he­tő­ség vá­rat­la­nul, szin­te ma­gá­tól adó­dott, bár nem állt össz­hang­ban sem a ma­gyar kül­po­li­ti­ka ko­ráb­bi vo­nal­ve­ze­té­sé­vel, sem a ma­gyaror­szá­gi – erő­sen fran­cia­el­le­nes – köz­han­gu­lat­tal.

A kez­de­mé­nye­zés egy if­jú ma­gyar arisz­tok­ra­tá­tól és egy jó üz­le­ti ér­zék­kel bí­ró ügy­véd­től in­dult ki, s ami­kor Sem­sey An­dor és Hal­mos Ká­roly pári­zsi ta­po­ga­tó­zá­sai ered­mény­re ve­zet­tek, a bu­da­pes­ti kor­mány is elküld­te meg­bí­zot­tait a tár­gya­lá­sok­ra. A tár­gya­lá­sok so­rán a fran­cia fél nagy­ará­nyú tő­ke­be­fek­te­te­té­sek­kel, va­la­mint kül­po­li­ti­kai tá­mo­ga­tás­sal ke­cseg­tet­te Ma­gyaror­szá­got. Ez nagy se­gít­sé­get je­len­tett vol­na a világ­há­bo­rús ve­re­ség­től meg­ren­dült, ide­gen meg­szál­lás­tól és gaz­da­sá­gi vál­ság­tól súj­tott or­szág­nak, amely ek­kor – szö­vet­sé­ge­sek hí­ján – a ma­ga ere­jé­ből pró­bált talp­ra áll­ni.