Forradalmár nagymester

Orléans hercegei XIV. Lajos öccsének voltak a leszármazottai, vagyis az uralkodóház kihalása esetén trónra léphettek volna. A Napkirály öccsének fia volt Franciaország régense XV. Lajos kiskorúsága idején, és az ő dédunokáját választották meg 1771-ben a francia szabadkőművesek nagymesterének. Orléans hercege (1747-1793) a királyság egyik leggazdagabb arisztokratája volt, rajongott az angol szokásokért, és fokozatosan szembekerült a királyi családdal. 1788-ban a párizsi legfelsőbb bíróság ülésén nyilvánosan törvénytelennek minősítette XVI. Lajos egyik rendeletét, majd nagyszabású propaganda-hadjárattal készítette elő a rendi gyűlés választásait. Követőinek népes tábora abban reménykedett, hogy a hercegnek sikerül elnyernie a régensi címet vagy a királyi trónt, ám ő igen rossz szónoknak és határozatlan politikusnak bizonyult, így sem a tömegeket, sem az Alkotmányozó Nemzetgyűlést nem tudta meggyőzni arról, hogy az állam élén lenne a helye. Hamarosan két szék között a pad alá került: a királyi család őt tekintette a forradalom egyik irányítójának, a forradalom híveinek szemében viszont csak egy gyanús arisztokrata volt.

A szabadkőműves-ellenes legendák szerint úgy választották nagymesterré, hogy Jacques de Molay 14. századi templomos nagymester szobra előtt le kellett szúrnia egy koronás bábut, s ettől kezdve a