Forradalmak és ellenforradalmak

A há­bo­rú, amely meg­szün­tet min­den há­bo­rút cím­mel je­lent meg H. G. Wells esz­szé­kö­te­te 1914 ok­tó­be­ré­ben. Az is­mert író jö­vő­ké­pét és op­ti­miz­mu­sát ke­ve­sen osz­tot­ták, de a há­bo­rú vé­gé­re a had­üze­ne­tet még lel­ke­sen ün­nep­lő tö­me­gek han­gu­la­ta alap­ve­tően meg­vál­to­zott. Az éve­kig tar­tó öl­dök­lés után so­kan re­mél­ték, hogy az erő­szak örök­re ki­ke­rül a po­li­ti­kai cse­lek­vés esz­köz­tá­rá­ból. Vá­ra­ko­zá­saik és re­mé­nyeik azon­ban nem vál­tak va­ló­ra, a csa­ta­zaj elül­té­vel nem­hogy „vi­lág­bé­ke” nem szü­le­tett, a kö­vet­ke­ző évek for­ra­dal­mai­nak és el­len­for­ra­dal­mai­nak kí­sé­rő­je­len­sé­ge­ként a po­li­ti­kai erő­szak ko­ráb­ban is­me­ret­len for­mái is élet­re kel­tek. A tár­sa­dal­mi-po­li­ti­kai el­len­té­tek kü­lö­nö­sen a há­bo­rús vesz­tes or­szá­gok­ban erő­söd­tek fel. A kö­zép-ke­let-eu­ró­pai bi­ro­dal­mak szétesé­se a rom­­jai­kon lét­re­jött új ál­la­mok­ban – Auszt­ria ki­vé­te­lé­vel – pol­gár­há­bo­rús ál­la­po­to­kat ered­mé­nye­zett.