rubicon

Folytonosság és szakítás a Kádár-rendszerben

8 perc olvasás

A Kádár-rendszer már a múlté, de teljesen még mindig nem sikerült eltemetni. Sok eleme, beidegződése, maradványa ma is eleven, meg­ítélésében ma is találkozunk szélsőséges nézetekkel, egyes társa­dal­mi rétegek nosztalgikusan visszasírják, s olyanok is vannak, akik tudatosan igyekeznek feltámasztani. Mindez bőségesen elegendő ok arra, hogy megpróbáljuk e három évtizedet történetileg és tárgyilagosan felmérni.

A Kádár-rendszer számára születése pillanatától mindvégig alapvető és igazában megoldhatatlan probléma volt az előző kommunista periódushoz, azaz a Rákosi-rendszerhez való viszony meghatározása.

Bűnök vagy vívmányok?

Az indulás pillanatában ez több mint nyilvánvaló. A szovjet tankok és szuronyok segítségével berendezkedő kormányzatnak egyszerre két dolgot kellett hangoztatnia. Egyrészt azt, hogy vissza kell állítani az „ellenforradalom” által megdöntött vagy legalábbis létében veszélyeztetett szocialista rendszert, másrészt viszont meg kellett tagadnia a Rákosi–Gerő-korszak kormányzati módszereit, sőt, annak egész szellemiségét. Az első hetekben ez még valamennyire összeegyeztethető volt, mert Kádárék ekkor még elismerték a forradalom eredeti céljainak helyességét, sőt „nemességét”. A még Moszkvában fogalmazott

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.