Fogság, illegalitás, ellenállás

A hit­le­ri ve­ze­tés 1944 ta­va­szán lát­ta elér­ke­zett­nek az időt, hogy Ma­gyaror­szág meg­szál­lá­sá­val kap­cso­la­tos ter­veit rea­li­zál­ja. A meg­szál­ló erők ar­ra tö­re­ked­tek, hogy a ná­ci­el­le­nes po­li­ti­ku­sok le­tar­tóz­ta­tá­sá­val, az ál­la­mi szer­vek élén vég­re­haj­tott nagy­ará­nyú sze­mély­cse­rék­kel és kü­lö­nö­sen egy új – Ber­lin ér­de­keit fel­té­tel nél­kül ki­szol­gá­ló – kor­mány ki­ne­ve­zé­sé­vel tart­sák meg az or­szá­got a ma­guk ol­da­­lán. Ezért Ma­gyaror­szág 1944 már­ciu­sá­ban be­kö­vet­ke­ző meg­szál­lá­sa nem járt együtt az ad­di­gi po­li­ti­kai in­téz­mény­rend­szer tel­jes fel­szá­molá­sá­val. A hit­le­ri ve­ze­tés cél­ja in­kább – el­ső­sor­ban egy új kor­mány ki­ne­ve­zé­se ál­tal – nagy­ará­nyú sze­mély­cse­rék kierő­sza­ko­lá­sa volt. 

A le­tar­tóz­ta­tás, majd a né­met kon­cent­rá­ciós tá­bo­rok­ba – el­ső­sor­ban Mau­thau­sen­be – hur­co­lás vi­szony­lag ke­vés kép­vi­se­lőt fe­nye­ge­tett, hi­szen a né­met­el­le­nes erők igen kor­lá­to­zott súllyal bír­tak a par­la­ment­ben. Ez­zel együtt a ná­ci­el­le­nes kép­vi­se­lők le­tar­tóz­ta­tá­sa és il­le­ga­li­tás­ba kény­sze­rí­té­se 1944. már­cius–áp­ri­lis fo­lya­mán azt je­len­tet­te, hogy meg­szűnt az a – szo­ciál­de­mok­ra­ták­tól a kon­zer­va­tí­vo­kig, a szél­ső­jobb­tól a kis­gaz­dá­kig hú­zó­dó – po­li­ti­kai sok­szí­nű­ség, amely a ma­gyar par­la­men­tet ad­dig Eu­ró­pá­nak a ná­ci ál­lam ural­ta ré­szé­ben egye­dül­ál­ló mó­don jel­le­mez­te. Az an­ti­fa­sisz­ta tör­vény­ho­zók ül­dö­zé­se 1944 ok­tó­be­ré­ben, a nyi­las ha­ta­lom­át­vé­telt kö­ve­tően ka­pott új len­dü­le­tet.

A par­la­ment­ben azon­ban ma­rad­tak még olyan kép­vi­se­lők, akik egy­re ke­ve­sebb haj­lan­dó­sá­got mu­tat­tak a ná­ci­ba­rát po­li­ti­ka ki­szol­gá­lá­sá­ra. Az eset­le­ges kel­le­met­len hely­ze­te­ket el­ke­rü­len­dő mind Sztó­jay Dö­me, mind La­ka­tos Gé­za szí­ve­seb­ben kor­mány­zott tör­vény­ho­zás nél­kül, így nem meg­le­pő, hogy a kép­vi­se­lő­ház 1944. már­cius 19. és ok­tó­ber kö­ze­pe kö­zött mindössze hat, for­má­lis­nak te­kint­he­tő ülést tar­tott.