rubicon

Finnország útja a semlegességhez

8 perc olvasás

„Helsinki, az Nyugat-e?” – hangzik el a Tímár Péter rendezésében készült Csinibaba című film egyik jelenetében. A kérdés nyomán rövid vita is kialakul, mondván: a finn főváros „Nyugat”, „kelet–nyugati”, „baráti”, illetve „felebaráti”. Mindez tömören adja vissza, hogyan is tekintettek Finnországra a hidegháború évtizedeiben a vasfüggöny keleti és persze nyugati oldalán. A szovjetbarát semlegesség egyrészt biztosította Finnország politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedésének megőrzését, másrészt fenntartotta a szovjet befolyás érvényesülését. A kortársak által finnlandizációnak is nevezett folyamat tehát egy olyan diplomáciai kapcsolatrendszert jelentett, amelyben a gyengébb, kisebb befolyással rendelkező ország elismerte az erősebb, meghatározó szerepet játszó nagyhatalmi szomszédjának biztonsági érdekeit azért, hogy nemzeti szuverenitásának nagy részét megőrizhesse. Ez a finn belső önállóság Kelet-Közép-Európából nézve egyfajta „vágyálomnak” számított, míg a nyugat-európaiakat a szovjetek erőteljes külpolitikai jelenléte zavarta. Finnország semlegessége azonban évtizedeken keresztül rendíthetetlennek tűnt.

Napjainkban az orosz–ukrán háború már eddig is jelentősen átalakította a nemzetközi kapcsolatrendszereket, de azzal, hogy 2022. május 12-én Sauli Niinistö finn elnök és Sanna Marin finn miniszterelnök közös nyilatkozatban fogalmazták meg országuk csatlakozási kérelmét a NATO-hoz, a finn–orosz kapcsolatok átrendeződése várható. Mit is jelent ez valójában? Hogyan alakult át a két állam nemzetközi viszonya az elmúlt évszázad során?   

A független Finnország létrejötte

Finnország külpolitikai helyzete többször is módosult az elmúlt bő száz évben. Mindez elválaszthatatlan volt az Orosz Birodalom, illetve a Szovjetunió geopolitikai törekvéseinek változásaitól. A napóleoni háborúktól a bolsevik hatalomátvételig a Finn Nagyhercegség az Orosz Birodalom fennhatósága alá tartozott. II. Miklós cár (1894–1917) uralkodása idején az orosz befolyás igen erőteljesen érvényesült, így az 1899-ben kibocsátott februári manifesztum gyakorlatilag felszámolta az autonómiát. 

Carl Gustaf Emil Mannerheim, a jelenkori Finnország alapítójaForrás: Wikimedia Commons

1917-ben az oroszországi politikai fordulatok lehetőséget teremtettek az önrendelkezési jog kinyilvánítására, és a finn parlament december elején kikiáltotta az ország függetlenségét. Szovjet-Oroszország rövidesen elismerte a kiválást, miközben arra törekedett, hogy

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.