rubicon

Filozófusból véreskezű komisszár

Lukács György a proletárdiktatúrában
6 perc olvasás

„Vagy megragadjuk az alkalmat, és megvalósítjuk, akkor a diktatúra, a terror, az osztályelnyomatás álláspontjára kell helyezkednünk; akkor a proletariátus osztályuralmát kell az eddigi osztályuralmak helyébe tenni, abban a hitben, hogy – Belzebubbal űzve ki a Sátánt – ez az utolsó és természeténél fogva legkíméletlenebb, legleplezetlenebb osztályuralom fogja önmagát és vele minden osztályuralmat megsemmisíteni.”

1919. május 2-án a Vörös Hadsereg 5. hadosztályának politikai biztosa, Lukács György a Heves megyei Poroszló községnél tizedelést hajtott végre. A Magyarországi Tanácsköztársaság kulturális népbiztosa ezzel a tettével a szó legszorosabb értelmében vérszövetséget kötött a bolsevik állammal, és a vörösterror egyik legfőbb cinkosává vált.

1918 őszén a középosztálybeli zsidó családba született – apja nemesítése révén „szegedi” előnevet viselő – Lukács (szül. Löwinger) György viharos gyorsasággal radikalizálódott. Szélsőbalra nyitása ugyanakkor nem volt teljesen váratlan, hiszen a Galilei-kör alapító atyáihoz tartozott. Az igen széles műveltségű, jogi és bölcsészeti doktorátussal bíró filozófus a Károlyi-féle rendszerváltoztatás során még A bolsevizmus mint erkölcsi probléma című írásában foglalta össze erkölcsi dilemmáit. E vívódások azonban nem tartották vissza attól, hogy 1918 decemberében csatlakozzon a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Ekkor még tusakodott azzal a problémával, hogy

Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!

Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashat
a Rubicon Online-on.