rubicon

Fények és árnyékok a török kori Budán

13 perc olvasás

Nagy bátorságra és elszántságra vallott, ha egy nyugati utazó a 16. században az egykor fényesebb napokat látott Magyar Királyság területére merészkedett. Legtöbbjük diplomáciai küldetésben járt vagy egyéb megbízás elvégzése okán vetődött az életveszélyes vidékre.

Hogy az utazó mit látott az országból, az nagyban függött attól, milyen úton szelte át hazánkat. A külföldi követségek, akár vízi, akár szárazföldi úton haladtak, egy háborús övezetté vált országot láttak. A főutak mentén – amelyek hadfelvonulásra is alkalmasak voltak – felégetett falvaknál, elhagyott viskóknál többet aligha figyelhettek meg. A lakosság ugyanis jórészt elmenekült, mocsarak védelmébe, havasokba, erdőkbe vette be magát, de nem pusztult el teljesen.

A hajdan ragyogó főváros pedig lassacskán törökké vált. Az 1573-ban Budán járt Stephan Gerlach így fogalmazott: „Disznóóllá és kutyaóllá vált a város, a pompás épületeknek már csak külső falai léteznek, belsejük ronda és dísztelen, a gyönyörű erkélyek és ablakok vagy lerontva, vagy sárral betapasztva éktelenkednek.” 

De valóban minden sivár, műveletlen és vigasztalan volt?

A siralmas összképet, amelyet külhoni átutazók festettek

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.