Fekete úri meleg ital

„A kávéházak, mint tudva vagyon, a művelt férfiúi világ gyülekező helyei, minden nagy és kis Város egyik legnélkülözhetetlenebb szükségletei. E Házak rendeltetése keletkezésük első időitől kezdve végtelenül kitágult. Ma már nem csak Kávét isznak azokban, hanem Tét, Csokoládét, mindenféle keverésű Puncsokat, Limonádét, Mandolatéjet, Borlevest, Rozsólisat, Fagylaltot és más ilyen holmikat, amikről néhány évszázaddal ezelőtt még nevök szerint sem tud vala senki semmit. E Házakban az emberek játszodnak, fecsegnek, szunyókálnak, kereskednek, csereberélnek, fondorlatos cselszövevényeket fonnak, mulató társaságokat alakítanak, izguló vagy komoly hangon tárgyalják meg a napi újdonságokat, Újságleveleket és Folyóiratokat olvasnak itt és mindehhez a magyar Tobákpalánta hamisítatlan leveleit eregetik fel hatalmas füstoszlopokká, melyeknek felhőitől a jelenlevők alig ismerik meg egymást.” Így jelenítette meg 1821-ben Schams Ferenc hangulatos városleírásában a pesti hétköznapi élet egyik fontos színterét, a kávéházat. A következőkben tekintsük át, hogyan terjedt el a kávéfogyasztás hazánkban és Európában, hogy mára mindennapjaink ritmusának szinte szerves, sokak számára nélkülözhetetlen részét alkossa.

Európa török italként ismerkedett meg a kávéval, de az eleinte drága volt, és csak a felső társadalmi rétegek itala lehetett.